Notting Hill Napóleonja

Olvasói vélemények

A Notting Hill-i Napóleon G. K. Chesterton szatirikus regénye egy szeszélyes disztópikus Angliában játszódik, ahol a királyt véletlenszerűen választják meg, és olyan bohózatszerű módon uralkodik, amely váratlan káoszhoz vezet. A történet a hazafiság, a spiritualitás és a politika abszurditásának témáit járja körül színes karaktereken és szellemes prózán keresztül. Míg sok olvasó szórakoztatónak és elgondolkodtatónak találta a könyvet, egyesek a stílusával és tempójával küszködtek.

Az olvasók dicsérték a könyvet humora, kreativitása és mélysége miatt, és megjegyezték, hogy több mint száz évvel ezelőtt íródott, mégis magával ragadó szatíra és aktuális. Sokan élvezték Chesterton egyedi hangját és okos megfigyeléseit a társadalomról, a politikáról és az emberi természetről. A regény elbűvölő elbeszélését és témáinak kidolgozását is erősségként emelték ki.

Néhány kritikus rámutatott, hogy az írói stílus kihívást jelenthet, a sűrű prózával és az időnként zavaros allegóriákkal. Néhányan úgy találták, hogy a történet egyes részei unalmasak vagy túlságosan abszurdak, ami megnehezítette a lekötöttséget. A tempó egyenetlen, egyes szakaszok elhúzódtak, ami vegyes érzéseket keltett a könyv általános élvezhetőségét illetően.

(128 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Napoleon of Notting Hill

Könyv tartalma:

Gilbert Keith Chesterton (1874. május 29.

- 1936. június 14.) angol író, költő, filozófus, drámaíró, újságíró, szónok, laikus teológus, életrajzíró, irodalmi és művészeti kritikus. Chestertont gyakran a „paradoxonok fejedelmeként” emlegetik.

A Time magazin megjegyezte írói stílusáról: „Chesterton, amikor csak lehetett, népszerű mondások, közmondások, allegóriák segítségével fejtette ki mondanivalóját - előbb gondosan kifordítva azokat.

Chesterton jól ismert Brown atya, a fiktív pap-detektív(5) és érvelő apologetikájáról. Még azok közül is, akik nem értenek vele egyet, felismerték az olyan művek széles körű vonzerejét, mint az Ortodoxia és Az örök ember.

(4)(6) Chesterton rutinszerűen „ortodox” keresztényként hivatkozott magára, és ezt az álláspontját egyre inkább a katolicizmussal azonosította, végül a főtemplomi anglikanizmusból áttért a katolicizmusra. George Bernard Shaw, „baráti ellensége” így nyilatkozott róla: „Kolosszális zsenialitású ember volt.”(4) Az életrajzírók olyan viktoriánus szerzők utódjaként azonosították, mint Matthew Arnold, Thomas Carlyle, John Henry Newman bíboros és John Ruskin. Chesterton a londoni Kensingtonban, Campden Hillben született Marie Louise, született Grosjean és Edward Chesterton fiaként.

(8)(9) Egy hónapos korában megkeresztelték az anglikán egyházban,(10) bár családja maga is szabálytalanul gyakorló unitárius volt. (11)Önéletrajza szerint Chestertont fiatalon lenyűgözte az okkultizmus, és bátyjával, Cecilnel együtt Ouija táblákkal kísérletezett. Chesterton a St Paul's Schoolban tanult, majd a Slade School of Art-ra járt, hogy illusztrátor legyen.

A Slade a University College London egyik részlege, ahol Chesterton irodalomórákat is vett, de egyik tárgyból sem szerzett diplomát. 1895 szeptemberében Chesterton a londoni Redway kiadónak kezdett dolgozni, ahol alig több mint egy évig maradt.

(14) 1896 októberében a T. Fisher Unwin kiadóhoz került,(14) ahol 1902-ig maradt. Ebben az időszakban vállalta első újságírói munkáját is, mint szabadúszó művészeti és irodalmi kritikus.

1902-ben a Daily News hetente véleményrovatot adott neki, majd 1905-ben a The Illustrated London News heti rovata következett, amelynek a következő harminc évben is írt.