Olvasói vélemények
Összegzés:Benedict Anderson „Nyelv és hatalom” című könyvét nagyra értékelik az indonéz politika és kultúra, különösen a jávai kultúra hatásának alapos feltárása miatt. A könyv olyan esszék gyűjteményéből áll, amelyek Indonézia politikai tájképének történelmi és kulturális alapjait tárják fel. Sok olvasó dicséri a mélységét és elemző megközelítését, ugyanakkor megjegyzi, hogy a közelmúlt fejleményei miatt egyes szempontok elavultnak tűnnek.
Előnyök:⬤ Értékes betekintést nyújt az indonéz politikára gyakorolt kulturális változásokba és hatásokba.
⬤ A különböző kulturális és politikai elemzések érdekes összehasonlításával köti le az olvasót.
⬤ Segít tisztázni az indonéz politikai értékekkel kapcsolatos félreértéseket.
⬤ Tudományos és informatív, így szilárd kiindulópont Indonézia társadalmi-politikai összetettségének megértéséhez.
⬤ Jól megbecsült írói minőségéért és tudományos mélységéért.
Hátrányok:⬤ Egyes kulturális utalások és szimbólumok, mint például a wayang írás, elavultnak tűnhetnek.
⬤ Egyes fejezetek erősen szakosodnak vagy akadémikusak, ami elidegenítheti az általános olvasókat.
⬤ Előfordulhat, hogy a tartalom nem veszi teljes mértékben figyelembe a közelmúlt kulturális változásait, így egyes értelmezések kevésbé aktuálisak napjainkban.
⬤ Néhány olvasó problémásnak találta a kulturális determinizmus érvelését.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Language and Power
Könyv tartalma:
Ebben a lendületes könyvben Benedict R. O'G Anderson azokat a kulturális és politikai ellentmondásokat vizsgálja, amelyek az indonéz történelem két kritikus tényéből fakadnak: míg az indonéz nemzet fiatal, az indonéz állam ősi, a XVII. század eleji holland hódításokból ered.
És hogy a kortárs politikát egy új nyelven, a bahasa indonéz nyelven folytatják olyan népek (különösen a jávaiak), amelyek kultúrája a középkorban gyökerezik. A klasszikus költészettől a köztéri emlékművekig és karikatúrákig terjedő példák spektrumát elemezve Anderson elmélyíti a modern és a hagyományos hatalomfelfogás kölcsönhatásának, a hatalom nyelvi meditációjának és a nemzeti tudat kialakulásának megértését. Ez a kötet Anderson nyolc legbefolyásosabb esszéjét gyűjti egybe, amelyeket az elmúlt két évtizedben írt. Az esszék többsége a jávai politikai kultúra aspektusaival foglalkozik - a XIX. század elejétől, amikor a jávaiaknak még nem voltak szavai a politikára, a gyarmatosításra, a társadalomra vagy az osztályra, az 1900-as évek korai nacionalizmusán át a II. világháborút követő függetlenség korszakáig, amikor a mély belső feszültségek nagyszabású mészárlásokba torkolltak. Az esszék első csoportjában Anderson azt vizsgálja, hogyan képzelték el a hatalmat a hagyományos jávai társadalomban, és hogyan alakították ezek az elképzelések Indonézia modern politikáját. Más esszék a modern Indonéziát elképzelő egalitárius, ironizáló nemzeti nyelv és a hierarchikus, tekintélyelvű jávai hivatalos kultúra erőteljes befolyása közötti ellentmondások jelentőségére összpontosítanak. Végül két, a tudatosságról szóló esszé az indonéz nacionalista mozgalom felemelkedése előtti és utáni döntő korszakokat világítja meg.
Az ember elgondolkodik azon, hogy a jávai értelmiségiek milyen fantazmagorikus erőfeszítéseket tettek "Jáva" képzeletének fenntartására, miközben a szigetet elözönlötte a gyarmati kapitalizmus, és beolvasztották a hatalmas, heterogén Holland Kelet-Indiába.
A második a régi kultúrából az új nemzetbe való átmenetet követi nyomon egy kiváló jávai első generációs nacionalista politikus önéletrajzán keresztül.
