Értékelés:
Paul Mariani „Hétköznapi idő” című verseskötete a mindennapi élet szépségét és szentségét vizsgálja, olyan témákra összpontosítva, mint a család, a gyermekkor és a személyes emlékek. Mariani fényes és részletes verseken keresztül reflektál saját élményeire, különösen az unokáihoz és a New York-i gyermekkorához kapcsolódó tapasztalatokra. A versek egyszerre ragadják meg a hétköznapi pillanatokat és a mélyreható felismeréseket, arra invitálva az olvasót, hogy gondolkodjon el a hétköznapi élet jelentőségén.
Előnyök:A gyűjteményt dicsérik érzelmi mélységéért és eleven részleteiért, különösen a családról és az unokákról szóló versekért. Az olvasók nagyra értékelik Mariani képességét, hogy a mindennapi élményekben rejlő szentséget ünnepli, és hogy képes nosztalgiát ébreszteni. A költészetet meghatónak és átélhetőnek tartják, és a személyes emlékektől a szélesebb körű életszemléletig számos témát tükröz.
Hátrányok:Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a gyűjtemény nagymértékben támaszkodik személyes anekdotákra, ami nem biztos, hogy minden közönségnek tetszeni fog. Emellett, bár a mélység és a részletesség általában pozitívan értékelhető, előfordulhat, hogy a megosztott élmények puszta mennyisége nyomasztónak vagy kevésbé megközelíthetőnek tűnik azok számára, akik nem ismerik a szerző hátterét.
(5 olvasói vélemény alapján)
Ordinary Time: Poems
A kiváló költő és életrajzíró, Paul Mariani nyolcadik gyűjteményében, a Hétköznapi idő-ben a világ olyan látomását osztja meg, amelyben a szent és a hétköznapi keveredik, néha csendesen, néha pedig revelatív erővel.
Ezek a versek nemcsak a kor társadalmi és történelmi kérdéseit - a szegényeket, a kirekesztetteket, a háború áldozatait, az elfeledetteket -, hanem a család és a barátok fontosságát is tárgyalják, különösen a betegség és az elhagyatottság közös pillanataiban. Ami megment bennünket, az nem csupán a szépség, hanem a szellemesség és a humor, amely végigkíséri az olvasót.
A most már nagyapa Mariani egy új nemzedéket ünnepel, és megemlékezik a halottakról. Ha a versek gyakran foglalkoznak is a hétköznapokkal - az 1940-es évekbeli New York-i emlékektől kezdve a Mississippi-deltán és a kanadai Sziklás-hegységen át Svédországig, a Balti-tengerig és végül Jeruzsálemig -, mindezt a szent árnyékában teszik, amelyhez ezek a versek szóról szóra egyre-másra nyúlnak.
