Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák ellentétes véleményeket fogalmaznak meg a könyv minőségéről és olvashatóságáról. Az egyik kritikus a nyomtatás fizikai minőségét kifogásolja, ami olvashatatlanná teszi, míg egy másik a tartalmat értékes forrásként dicséri. A harmadik recenzió megjegyzi, hogy a könyv nehezen érthető a homályos hivatkozások és a szószátyárság miatt, annak ellenére, hogy elismeri néhány érdekes részét.
Előnyök:A könyv Krauss értékes írásainak gyűjteménye, köztük olyan jelentős cikkekkel, amelyek hozzájárulnak a modernizmus megértéséhez. Szépen megalkotott anyagi vonatkozásai vannak, és egyes részek, különösen az idézetekből merítő részek, jól kifejezettek. A Kentridge-ről szóló fejezetet különösen érdekesnek jegyezték meg.
Hátrányok:A könyv a keményfedeles kiadásban szenved a rossz fizikai nyomtatási minőségtől, a világos tinta és a kis betűtípus miatt nehezen olvasható. Emellett homályos nyelvezetet és utalásokat is tartalmaz, ami néhány olvasó számára kihívást jelent a tartalom teljes megértésében. Kritikai pontként merült fel, hogy a műalkotások részletes tárgyalása mellett hiányoznak a vizuális hivatkozások.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Perpetual Inventory
Könyv tartalma:
A kortárs művészet egyik legelismertebb kritikusa három évtizedet átfogó esszéiben olyan művészeket ünnepel, akik kitartottak egy médium szolgálatában.
Egy műkritikus feladata az örökös leltározás, folyamatosan felülvizsgálja a kortárs művészet irányáról és a művek jelentőségéről alkotott elképzeléseit, amelyekről ír. Ezekben az esszékben, amelyek három évtizednyi értékelést és újraértékelést ölelnek fel, Rosalind Krauss azt vizsgálja, amit ő „a médium utáni állapotnak” nevez - azt, hogy a kortárs művészet felhagyott azzal, hogy a modernista művészet a médiumra mint a művészi jelentőség forrására helyezze a hangsúlyt. Jean-Fran ois Lyotard szerint a posztmodern állapotot a „mesternarratíva” megszűnése jellemzi, és Krauss a kortárs művészet poszt-mediális állapotában a koherenciától való hasonló búcsút látja. A kortárs művészet mesternarratívája akkor ért véget, amikor a konceptuális művészet és más kortárs gyakorlatok felhagynak a konkrét médiummal, hogy a képet és az írott szöveget egyazon műben egymás mellé helyezzék. Krauss számára ez a komoly művészet végét jelenti, és a Perpetual Inventory nagy részét annak szenteli, hogy „az új médiumokat a specifikusság szőnyegére birkózza.”.
Krauss olyan művészekről is ír, akik újra feltalálják a médiumot, olyan művészekről, akik kitartanak egy nem hagyományos médium („furcsa új apparátusok”, amelyeket gyakran a kereskedelmi kultúrából vesznek át) szolgálatában, köztük Ed Ruscha, Christian Marclay, William Kentridge és James Coleman.
