Értékelés:
G. K. Chesterton „Ortodoxia” című műve a keresztény apologetika klasszikus műve, amelyben paradox érveléssel, humorral és a kortárs gondolkodás filozófiai kritikájával érvel a keresztény hit racionalitása és életképessége mellett. Míg számos kritika dicséri szellemességét és mélységét, néhányan kritizálják, hogy terjedelmes, és néha felszínes vagy következetlen érveket tartalmaz.
Előnyök:⬤ Magával ragadó, humorral és szellemességgel teli írásmód, amely az összetett gondolatokat hozzáférhetővé teszi.
⬤ Éleslátó kritikát fogalmaz meg az ateizmusról és a modern filozófiai gondolkodásról.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy vizsgálják meg a hit és az igazság értelmezését.
⬤ Meggyőző személyes utazást mutat be a kétségtől a hitig.
⬤ Az eredeti korszakon túlmutató aktualitás, amely a szkepticizmus és a relativizmus kortárs kérdéseivel foglalkozik.
⬤ Egyes olvasók szerint terjedelmes és nehezen követhető a sűrű filozófiai utalások miatt.
⬤ Kritizálták, hogy a kereszténységnek a személyes hiten túlmenően nem nyújt érdemi védelmet.
⬤ Önellentmondások és megkérdőjelezhető feltételezések a szövegben.
⬤ Bizonyos megjegyzéseket a mai mércével mérve elavultnak, rasszistának vagy szexistának tartanak.
⬤ A formázási és tipográfiai hibák egyes kiadásokban rontják az olvashatóságot.
(648 olvasói vélemény alapján)
Chesterton a keresztény hit lényegének és a hithez vezető zarándokútjának időtálló feltárása (több mint 750 000 példányban kelt el az Image kiadásban) most újra megjelent.
G. K. Chesterton számára az ortodoxia a romantika, a helyes cselekvés és a forradalom földjére visz bennünket. Az ortodoxiában, a vallásos önéletrajzok klasszikusában az Apostoli Hitvallásban megfogalmazott keresztény tanok útján meséli el zarándoklatát oda.
Míg a tudomány mindent a számítás és a szükségszerű törvények alapján próbál megmagyarázni, Chesterton a misztérium és a szabad akarat keresztény tanai mellett érvel. A józanság - mondja - inkább azé a költőé, aki elfogadja e hitek romantikáját és drámáját, mint a logikusé, aki nem. Ez a józanság nem statikus. Nem azt jelenti, hogy pusztán megtanuljuk a helyes tanokat, és aztán rafinált elmélkedésbe merülünk rajtuk. Chesterton az ilyen tétlen hitet "a tizenkilencedik század legnagyobb katasztrófájaként" utasítja el. " Számára a helyes gondolkodás hiábavaló helyes cselekvés nélkül.
Chesterton számára a populista, politikai ction gyakran forradalmat jelent. Az eredendő bűnről és Krisztus istenségéről szóló tanokban a pénz és a hatalom zsarnokságával szemben a lázadás mindig is jelenlévő csíráit fedezi fel.
