Értékelés:
Ulysses S. Grant emlékiratai első személyben, első személyben adnak részletes és érthető beszámolót életéről, az amerikai polgárháború és a korábbi konfliktusok alatti katonai pályafutására összpontosítva. Az írás általában világos és magával ragadó, mind a személyes anekdotákat, mind a katonai stratégiákat megragadja. Az olvasók azonban megjegyezték, hogy a térképek hiánya kihívássá teheti a csapatmozgások és a csaták követését, különösen azok számára, akik nem rendelkeznek előzetes ismeretekkel a polgárháború történelméről.
Előnyök:⬤ Grant világos és magával ragadó írói stílusa, amely a személyes anekdotákat és a katonai stratégiákat egyaránt megragadja.
⬤ Értékes betekintést nyújt első kézből a kulcsfontosságú csatákba és katonai döntésekbe.
⬤ Kiemelten ajánlott a polgárháború szerelmeseinek és az amerikai történelem tanulmányozóinak.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt egy jelentős történelmi személyiség jelleméről és gondolatairól.
⬤ Hiányoznak a térképek, ami megnehezíti a csapatmozgások és a csaták helyszíneinek követését.
⬤ Elmerülhet a részletes katonai jelentésekben, amelyek az alkalmi olvasók számára unalmasak lehetnek.
⬤ Korlátozottan foglalkozik Grant későbbi életével és elnökségével.
⬤ A polgárháború történelmének ismerete szükséges lehet a teljes megértéshez; ellenkező esetben egyes részek zavarosak lehetnek.
(172 olvasói vélemény alapján)
Personal Memoirs of U. S. Grant, Volume One, History, Biography
Az emlékiratot a nagyközönség, a hadtörténészek és az irodalomkritikusok nagyra értékelték. Grant a becsületes nyugati hős személyében ábrázolta magát, akinek ereje az őszinteségében és egyenességében rejlik.
Őszintén ábrázolta mind a konföderációsok, mind a hadsereg belső ellenségei elleni harcait. Twain az Emlékiratokat "irodalmi remekműnek" nevezte. Több mint egy évszázadnyi kedvező irodalmi elemzést figyelembe véve Mark Perry recenzens szerint az Emlékiratok "a legjelentősebb mű" az amerikai non-fiction műfajban.
"Az ember javasol, Isten pedig rendelkezik". Kevés olyan fontos esemény van az emberek ügyeiben, amelyet saját döntésük hozott létre.
Bár barátaim gyakran sürgették, hogy írjam meg az emlékirataimat, elhatároztam, hogy soha nem teszem meg, és nem is írok semmit publikálásra. Amikor ezeket a köteteket a nyilvánosság számára készítettem, azzal az őszinte szándékkal vágtam bele a feladatba, hogy ne tegyek igazságtalanságot senkivel szemben, sem a nemzeti, sem a konföderációs oldalon, kivéve azt az elkerülhetetlen igazságtalanságot, hogy gyakran nem teszek említést azokról, akiket külön meg kell említeni. Mark Twain írja: Az emlékiratokat Caesar kommentárjaival hasonlítottam össze...
Őszintén mondhattam, hogy ugyanazok a nagy érdemek jellemzik mindkét könyvet - a kijelentések egyértelműsége, közvetlensége, egyszerűsége, igénytelensége, nyilvánvaló őszintesége, igazságosság és méltányosság barát és ellenség iránt egyaránt, katonás őszinteség és nyíltság, a virágos beszéd katonás kerülése. A két könyvet egymás mellé, ugyanarra a magas szintre helyeztem, és még mindig úgy gondolom, hogy ott a helyük.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)