Értékelés:
Grant tábornok emlékiratai, különösen a 2. kötet, részletes és mélyreható beszámolót nyújtanak az amerikai polgárháborúban szerzett tapasztalatairól. A memoárokat komolyságukról és történelmi jelentőségükről jegyzik, megragadva Grant mint katonai vezető szemléletét. Egyes olvasók azonban a részletesség szintjét helyenként túlzottnak, a rendszerezést pedig kevésbé hatékonynak találják, mint az első kötetet. Emellett aggályok merülnek fel az emlékiratok középpontba állításával és azzal kapcsolatban, hogy Grant háború utáni elmélkedéseiről nem esik szó.
Előnyök:⬤ Ulysses S. Grant egyedülálló, első személyű nézőpontját nyújtja a polgárháborúról.
⬤ Részletes beszámolót nyújt a katonai stratégiákról és a logisztikáról.
⬤ Magával ragadó írói stílus annak ellenére, hogy katonai memoárról van szó.
⬤ Jelentős történelmi anekdotákat és betekintést nyújt a korszak kulcsfiguráiba.
⬤ Az egyik legjobb történelmi memoárként tartják számon, ami Grant őszinteségét és feddhetetlenségét tükrözi.
⬤ Egyes olvasók a csaták és csapatmozgások részletességét túlságosan megterhelőnek és unalmasnak találják.
⬤ A 2. kötet szervezését kevésbé tartják hatékonynak az első kötethez képest.
⬤ Korlátozott terjedelemben foglalkozik Grant polgárháború utáni életével és gondolataival.
⬤ Nehézségek a nevek és helyek követésében azok számára, akik nem jártasak a polgárháború történetében.
⬤ Egyes szakaszok ismétlődhetnek, vagy túlzott részleteket tartalmazhatnak, amelyek megzavarhatják az olvasás folyását.
(101 olvasói vélemény alapján)
Personal Memoirs of U. S. Grant: Volume Two
Ez a digitális reprodukció a C. L.
Webster válltáblás sorozat 2. kötete 2-ből. 1822-ben született Grant egy ohiói cserző fiaként.
A West Pointra vonakodva ment, és osztályának közepén végzett.
A polgárháború kitörésekor Grantet a kormányzó egy engedetlen önkéntes ezred parancsnokává nevezte ki, és gyorsan önkéntes dandártábornoki rangra emelkedett. 1862 februárjában elfoglalta Fort Henry-t és megtámadta Fort Donelsont.
Amikor a konföderációs parancsnok feltételeket kért, Grant azt válaszolta: "A feltétel nélküli és azonnali megadáson kívül más feltétel nem fogadható el". A konföderációsok megadták magukat, Lincoln elnök pedig Grantet önkéntes vezérőrnaggyá léptette elő. Áprilisban Shiloh-nál Grant a nyugat egyik legvéresebb csatáját vívta, és kevésbé jól jött ki belőle.
Lincoln azzal hárította el a leváltását követelő követeléseket, hogy "nem tudom kímélni ezt az embert, aki harcol". A következő nagy cél érdekében Grant ezután ügyesen manőverezett és harcolt, hogy megszerezze Vicksburgot, a kulcsfontosságú várost a Mississippin, kettévágva a Konföderációt. Ezután megtörte a Konföderáció Chattanoogát.
Lincoln 1864 márciusában kinevezte őt főparancsnoknak. Grant utasította Shermant, hogy hajtson át délen, miközben ő maga a Potomac hadseregével leszorította Robert E.
Lee tábornok észak-virginiai hadseregét. Végül 1865. április 9-én, Appomattox Court House-ban Lee megadta magát.
Grant nagylelkű megadási feltételeket írt ki, amelyek megakadályozták volna az árulási pereket.
Elnökként Grant ugyanúgy irányította a kormányt, mint ahogyan a hadsereget vezette. Sőt, a hadsereg személyzetének egy részét a Fehér Házba is magával vitte. Miután visszavonult az elnökségtől, Grant egy pénzügyi cég társa lett, amely csődbe ment.
Nagyjából ekkor tudta meg, hogy torokrákja van. Visszaemlékezéseit azért kezdte el írni, hogy kifizesse adósságait és eltartsa családját, a halállal versenyezve, hogy elkészíthesse ezeket az emlékiratokat. Nem sokkal az utolsó oldal befejezése után, 1885-ben meghalt.
ISBN az 1. kötethez: 9781582181899.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)