U. S. Grant személyes emlékiratai, második kötet, Történelem, életrajz

Olvasói vélemények

Ulysses S. Grant tábornok emlékiratai részletesen beszámolnak az amerikai polgárháborúban szerzett tapasztalatairól, kiemelve katonai parancsnoki szerepét, valamint a háború főbb csatáiról és logisztikájáról alkotott meglátásait. Az írás tükrözi Grant személyes gondolatait és megfigyeléseit, ugyanakkor elismeri tisztelőtársai iránti tiszteletét is. Bár az emlékiratokat dicsérik őszinteségük és történelmi értékük miatt, egyes olvasók túlságosan részletesnek találták, és megjegyezték, hogy hiányoznak a Grant háború utáni életére vonatkozó reflexiók.

Az emlékiratok rendkívül részletes és őszinte beszámolót nyújtanak az amerikai polgárháborúról, bemutatva Grant őszinte nézőpontját, katonai stratégiáit és személyes anekdotáit. Az olvasók nagyra értékelték Grant közvetlen írói stílusát, azt a képességét, hogy egyedülálló betekintést nyújt a háborúba, és a mű történelmi jelentőségét. A memoárokat a történelemrajongók számára kötelező olvasmánynak tekintik, és mélyebb megértést nyújtanak a polgárháborúról.

Néhány olvasó unalmasnak és nyomasztónak találta a csaták és csapatmozgások részletes leírását. A második kötet szervezését kritizálták, mert kevésbé strukturált, mint az első, és egyesek csalódtak abban, hogy Grant polgárháború utáni életéről nem szólt. Emellett problémák merültek fel a hozzáférhetőséggel kapcsolatban, például a látássérült olvasók számára félrevezető nagybetűs lehetőségek.

(101 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Personal Memoirs of U. S. Grant, Volume Two, History, Biography

Könyv tartalma:

Az emlékiratot a nagyközönség, a hadtörténészek és az irodalomkritikusok nagyra értékelték. Grant a becsületes nyugati hős személyében ábrázolta magát, akinek ereje az őszinteségében és egyenességében rejlik. Őszintén ábrázolta mind a konföderációsok, mind a hadsereg belső ellenségei elleni harcait.

Twain az Emlékiratokat „irodalmi remekműnek” nevezte. Több mint egy évszázadnyi kedvező irodalmi elemzést figyelembe véve Mark Perry recenzens szerint az Emlékiratok „a legjelentősebb mű” az amerikai non-fiction műfajban. Ebben a műben bizonyára sok a kihagyott hiba, mert a téma túl nagy ahhoz, hogy két kötetben úgy lehessen feldolgozni, hogy az összes érintett tisztnek és férfinak igazságot szolgáltasson.

A lázadás alatt több ezer olyan egyéni, századbeli, ezredbeli és dandárbeli hőstettre volt példa, amelyek külön említést érdemelnek, és amelyekre itt nem térünk ki. Az ezekben részt vevő csapatoknak az egyes parancsnokok részletes jelentéseit kell tanulmányozniuk e tettek teljes történetéért.

Mark Twain írta: Az emlékiratokat Caesar kommentárjaival hasonlítottam össze... Teljes őszinteséggel mondhattam, hogy ugyanazok a nagy érdemek jellemzik mindkét könyvet - a kijelentések egyértelműsége, közvetlensége, egyszerűsége, igénytelensége, nyilvánvaló őszintesége, igazságossága és méltányossága barát és ellenség iránt egyaránt, katonás őszinteség és nyíltság, és a virágos beszéd katonás kerülése.

A két könyvet egymás mellé, ugyanarra a magas szintre helyeztem, és még mindig úgy gondolom, hogy ott a helyük.