U. S. Grant személyes emlékiratai, teljes és teljesen illusztrált kiadásban

Olvasói vélemények

A Grant emlékiratairól szóló kritikák dicsérik a könyvet, mert részletesen és mélyrehatóan számol be életéről és a polgárháborúról, kiemelve őszinteségét és tapasztalatainak jelentős összefüggéseit. Néhány olvasó azonban túlságosan nyomasztónak találta a részletek mélységét, és egyes kiadások minőségét is kritizálták, többek között a rossz formázást és csomagolást.

A könyv mélyreható merítést nyújt U.S. Grant életébe és polgárháborús tapasztalataiba, bemutatva vezetői képességeit és őszinteségét. Sok olvasó értékelte a részletes történelmi betekintést, valamint a személyes elbeszélést, amely mélyebbé teszi az amerikai történelem megértését. Az írói stílust gyakran jegyzik közérthetőnek és magával ragadónak.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv túlságosan részletes, ami lassú olvasmánnyá teszi. Emellett egyes kiadások rosszul nyomtatott vagy csomagolt példányaira is érkeztek panaszok, például olvashatatlan térképek és hiányos tartalom miatt. Néhányan azt is megjegyezték, hogy a katonai terminológia és stratégia összetettsége kihívást jelenthet egyes olvasók számára.

(84 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Personal Memoirs of U. S. Grant, complete and fully illustrated

Könyv tartalma:

The Personal Memoirs of Ulysses S. Grant "jól megfigyelhető, gyakran humoros, mindig bájos, mélyreható és világos. Elbeszélése minden oldalon a legjobb angol próza egyszerű közvetlenségével hat." Robert McCrum, The Guardian.

A Személyes emlékiratok, "talán a legszélesebb körben elismert amerikai emlékiratok" (The New York Times) egyformán értékesek mint történelem és mint irodalom, és olyan gyönyörűen megírtak, hogy eleinte sokan azt hitték, hogy Grant barátjának, Mark Twainnek a műve.

A személyes emlékiratok Grant elnök életéről szólnak, beleértve azt a hét évet is, amelyet nehéz sorsú farmerként töltött szegénységben, közvetlenül azelőtt, hogy belépett volna az Unió hadseregébe. Megörökítik a polgárháborúról és az újjáépítésről szóló visszaemlékezéseit, kifejezve szomorúságát a Dél veresége miatt: "(Szomorúnak és levertnek éreztem magam... egy olyan ellenség bukása miatt, aki oly sokáig és hősiesen harcolt, bár az ügy, azt hiszem, az egyik legrosszabb volt, amiért az emberek harcoltak". Háborús hősként, akit széles körben "az Uniót megmentő" tábornokként tartottak számon. 1868-ban, a polgárháború utáni első elnökválasztáson könnyedén megválasztották elnöknek, majd 1872-ben újraválasztották. Hivatali ideje alatt felügyelte a Ku Klux Klan erőteljes üldözését, az afroamerikaiak és az őslakosok jogainak és biztonságának előmozdítását, valamint a kisebbségek magas kormányzati pozíciókba való kinevezését.

1884-ben Grantnél torokrákot diagnosztizáltak, és miután kicsalták a megtakarításait, belevágott a Személyes emlékiratok írásba, hogy gondoskodjon felesége anyagi jövőjéről. Mark Twain, aki tisztában volt Grant anyagi nehézségeivel, igen nagylelkű feltételekkel adta ki a művet. A Grant halála előtti hónapban elkészült könyv hatalmas pénzügyi sikert aratott, és özvegye az eddigi legnagyobb jogdíjcsekket kapta.

Edmund Wilson kritikus, aki Walt Whitman és Henry Thoreau mellé sorolta Grantet, úgy véli, írása szerint ez az erőteljes önéletrajz "a nemzeti jellem egyedülálló kifejeződése. (Grant) átadta azt a feszültséget, amelyet ő maga és a hadserege, valamint mindazok éreztek, akik hittek az Unió ügyében. Az olvasó azon kapja magát, hogy feszülten várja, hogyan alakul a polgárháború".".

Robert McCrum a The Guardian-ban így zárja: "E rendkívül tartalmas önéletrajzban Grant, mint az a nagyszerű ember, aki volt, végig rendkívül nagylelkű az ellenségeivel, hűséges a barátaihoz és társaihoz, és mindig odaadóan viszonyul egy másik polgárháborús hőshöz, az elnökéhez, Abraham Lincolnhoz. Az összhatás egyszerre bensőséges és fenséges.".

Olvassa el a polgárháború és az újjáépítés lebilincselő szemtanúi beszámolójáért.