Player Piano

Olvasói vélemények

Kurt Vonnegut első regénye, a Player Piano egy disztópikus jövőt mutat be, amelyben az automatizálás az emberek többségét feleslegessé teszi, és csak egy kis elit, a mérnökök és menedzserek maradnak. A könyv szatirikus kritikája egy intelligencia és cél által megosztott társadalomnak, miközben a technológia, az emberség és az értelemkeresés témáira reflektál egy gépesített világban. Néhány elavult elem ellenére a regény meglátásai továbbra is aktuálisak, és gondolatokat ébresztenek az automatizálás és a mesterséges intelligencia jövőbeli következményeiről.

A regény fantáziadús és elgondolkodtató, Vonnegut jellegzetes szellemességét és szatíráját mutatja be. A társadalom technológiától való függőségének releváns kritikáját nyújtja, és az emberi méltóság és célszerűség lenyűgöző feltárását mutatja be a gépek uralta világban. Az írás magával ragadó, és a szereplők, különösen Paul Proteus, átélhető küzdelmeket mutatnak be. Összességében az automatizálás következményeinek éleslátó kommentárjának tekinthető, amely rezonál a kortárs kérdésekre.

Egyes olvasók úgy érzik, hogy a cselekmény kanyarog erős csúcspont nélkül, és a karakterfejlődés lehetne mélyebb. Emellett bizonyos technológiai utalások elavultnak tűnnek, és ronthatják az olvasási élményt. A könyvet néha a tempója miatt is kritizálják, és egyesek szerint túlságosan a vállalati politikára összpontosít, ahelyett, hogy konkrét megoldásokat kínálna a felvetett problémákra.

(344 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Kurt Vonnegut első regénye Paul Proteus mérnök hátborzongató történetét meséli el, akinek meg kell találnia a módját, hogyan éljen egy olyan világban, amelyet egy szuperszámítógép ural, és amelyet teljes egészében gépek irányítanak.

Paul lázadása klasszikus Vonnegut-féle - vadul vicces, halálosan komoly és ijesztően valóságközeli.