Profanációk

Olvasói vélemények

Agamben könyvének recenziói a boldogság mint politikai cél filozófiai feltárását, a potencialitás és impotencialitás fogalmát, valamint a profanizáció mint a jó élet elérésének eszközét tárgyalják. Miközben a szöveg mélyreható meglátásokat és egyedülálló perspektívát kínál a boldogságról, kritikák érik absztraktsága miatt, valamint amiatt, hogy a politikai cselekvés felelősségét a jövő nemzedékekre hárítja.

A könyv mély filozófiai betekintést nyújt a boldogságról, az etikáról és a politikai életről. Agamben a potencialitásról szóló értekezése az emberi lét és a boldogság elgondolkodtató megértését kínálja a hagyományos politikai kereteken túl. A profanizáció fogalma a társadalmi struktúrákkal való foglalkozás innovatív megközelítését szolgálja.

A szöveg erősen elvont, és egyes olvasók számára nehéz lehet teljes mértékben megérteni. A kritikusok rámutatnak, hogy Agamben felhívása a jövő nemzedékek politikai cselekvésére, megkerülhetőnek tekinthető, mivel elkerüli a közvetlen felelősségvállalást és a sürgető társadalmi problémák gyakorlati megoldását.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Profanations

Könyv tartalma:

Egy provokatív olasz filozófus esszéi az emlékezetről és a feledésről, az elveszett és a megmaradt dolgokról.

Giorgio Agamben olasz filozófus mindig is eredeti olvasója volt a szövegeknek, megértette azok sokféle gazdag történelmi, esztétikai és politikai jelentését és hatását. A Profanations című kötetben Agamben most először gyűjtötte össze a fotográfiáról, a regényről és a filmről írt legmeghatározóbb esszéit. Az emlékezetről és a feledésről, az elveszett és a megmaradt dolgokról szóló meditáció, a Profanations ismét bebizonyítja, hogy Agamben korunk egyik legprovokatívabb írója. Tíz esszében Agamben egy sor irodalmi és filozófiai problémán töpreng: a zsenialitás, az ego és a szubjektivitás elméleteinek kapcsolatán.

A messianisztikus idő problémája, ahogyan az a képekben és a megélt tapasztalatban egyaránt kifejtődik.

A paródia mint irodalmi paradigma.

És a mágia lehetőségei az etikai kánon megteremtésében.

Az itt tárgyalt témák és témakörök széles skálája bizonyítja Agamben egyedülálló gondolkodásmódjának kreativitását és a tanúságtétel - néha hiábavaló, néha megrázó - iránti kitartó érdeklődését. "A profanitás dicsérete", e rövid, de sűrű könyv központi esszéje a profanitás kérdésével mint a pillanat döntő politikai feladatával szembesít. A profanizáció fogalma, amely az elkülönülés minden formájával szembeni ellenállás aktusa, átrendezi annak felfogását, hogy a hatalom, a fogyasztás és a használat hogyan fonódik össze, hogy létrehozzon egy sürgető politikai modalitást és vágyat: profanizálni a profanizálhatatlant. Agamben nemcsak egy új és hatásos elméleti modellt kínál, hanem olyan írói stílussal írja le, amely maga is megkerülhetetlen kapcsolatot teremt az irodalom, a politika és a filozófia között.