Realizmus emberi arccal

Olvasói vélemények

A könyv Putnam esszéinek gyűjteménye olyan témákról, mint a metafizika, az etika és a filozófiai viták, és tükrözi érdeklődését olyan személyiségek iránt, mint Kant, Wittgenstein és Cavell. Az írásokat ékesszólásuk és mélységük miatt dicsérik, bár a tudományos filozófiában kevésbé járatosak számára kihívást jelenthet.

⬤ Jól megírt és lebilincselő esszék
⬤ átgondolt reflexiók fontos filozófusokról
⬤ értékes betekintés a metafizikába és az etikába
⬤ erős bevezető Connant-tól.

⬤ Az alkalmi olvasók számára túlságosan technikai és száraz lehet
⬤ az analitikus filozófiában való jártasságot igényel
⬤ túlságosan bonyolultnak tűnhet, ha valaki nem osztja Putnam nézeteit.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Realism with a Human Face

Könyv tartalma:

Eljött az idő a filozófia megreformálására - mondja Hilary Putnam, Amerika egyik nagy filozófusa. Felszólítja a filozófusokat, hogy foglalkozzanak azzal a szakadékkal, amely szakterületük jelenlegi állapota és azon emberi törekvések között tátong, amelyeket a filozófiának képviselnie kellene, és egykor képviselni is kellett volna. Putnam célja a filozófia beágyazása a társadalmi életbe.

A könyv első részét metafizikai kérdéseknek szenteli. Putnam elutasítja a kortárs metafizikát, amely ragaszkodik ahhoz, hogy mind az elmét, mind a világot Isten szemszögéből írja le. Helyette a pluralizmus mellett érvel, egy olyan filozófia mellett, amely nem egy zárt szisztematikus módszer, hanem a valós élethez kapcsolódó emberi gyakorlat. A filozófiának van feladata, az biztos, de nem az, hogy leltárt készítsen a világegyetem alapvető berendezési tárgyairól, vagy hogy elválassza a valóságot önmagában a saját kivetítéseinktől. Putnam világossá teszi, hogy a tudománynak nem feladata egy kész világ leírása, és a filozófiának sem szabadna ezzel foglalkoznia.

A szerző továbbmegy, hogy megmutassa, hogy a tágabb emberi kontextus, amelyben a tudomány számít, az értékek világa, amelyet etikai és esztétikai ítéletek mozgatnak. Egyetlen megfelelő filozófia sem próbálhat meg etikai tényeket megmagyarázni. A könyv harmadik része a történelem dimenziójával egészül ki. Itt Putnam egy sor amerikai filozófust vesz sorra, akik közül egyesek szilárdan az analitikus filozófia kánonján belül, mások azon kívül helyezkednek el, mint például William James és C. S. Peirce, és feltárja a pragmatista hozzájárulást a filozófiához Jamestől Quine-ig és Goodmanig.

A könyv összekapcsolja a metafizika kérdéseit a kulturális és irodalmi kérdésekkel, és amellett érvel, hogy a filozófiai realizmus összeomlása nem vonja maga után a relativizmus és a posztmodern szkepszis szakadékába való zuhanást. A könyv elsősorban filozófusoknak szól, de a humanisták és társadalomtudósok széles körét is meg kell szólítania.