Retrotopia

Olvasói vélemények

Zygmunt Bauman „Retrotópia” című könyvét a modern társadalom mély, elgondolkodtató elemzése miatt elismerés, a sűrű és összetett írásmódja miatt pedig kritika övezi. Míg sok olvasó mélyrehatónak és jól kutatottnak találja Bauman meglátásait a nosztalgiáról és a múlt utáni vágyakozásról, mások túlságosan bonyolultnak és nehezen emészthetőnek tartják a nyelvezetét.

⬤ A modern társadalom és a nosztalgia mély és éleslátó elemzése.
⬤ Elgondolkodtató koncepciók, amelyek rezonálnak a kortárs kérdésekre.
⬤ Bauman erudíciója és tapasztalata mélyebbé teszi a vitát.
⬤ Gazdag ötletekkel és perspektívákkal, amelyek további gondolkodásra késztethetnek.
⬤ Jelentős érték a szociológia, a filozófia és a kultúrkritika iránt érdeklődők számára.

⬤ Sűrűn megírt és aktív elkötelezettséget követel, ami megnehezíti az alkalmi olvasók számára.
⬤ Egyesek szerint az írásmód fárasztó és túl bonyolult.
⬤ A Bauman munkásságát ismerők számára a könyvből hiányozhatnak a meglepetések.
⬤ Több kritika szerint a szerző a gondolatok egyszerűbb bemutatását részesíti előnyben.

(16 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Már régen elvesztettük a hitünket abban az elképzelésben, hogy az emberek elérhetik az emberi boldogságot egy jövőbeli ideális állapotban - egy olyan állapotban, amelyet Thomas More öt évszázaddal ezelőtt egy toposzhoz, egy meghatározott helyhez, egy földhöz, egy szigethez, egy bölcs és jóindulatú uralkodó vezette szuverén államhoz kötött. De miközben elvesztettük a hitünket a mindenféle árnyalatú utópiákban, az emberi törekvés, amely ezt a víziót oly meggyőzővé tette, nem halt meg.

Ehelyett ma újra megjelenik egy olyan vízió, amely nem a jövőre, hanem a múltra összpontosít, nem egy megteremtendő jövőre, hanem egy elhagyott és élőhalott múltra, amelyet retrotópiának nevezhetnénk. A retrotópia kialakulása összefonódik a hatalom és a politika közötti egyre mélyülő szakadékkal, amely a mai folyékony-modern világunk egyik meghatározó jellemzője - a szakadék a dolgok véghezvitelének képessége és az arról való döntés képessége között, hogy mit kell tenni, ami egykor a területileg szuverén államot illette meg. Ez az egyre mélyülő szakadék miatt a nemzetállamok képtelenek beváltani ígéreteiket, ami széles körben kiábrándulást eredményezett azzal kapcsolatban, hogy a jövő javítani fog az emberi életkörülményeken, és bizalmatlanságot keltett a nemzetállamok azon képességével szemben, hogy ezt megvalósítsák.

Az utópisztikus szellemhez hűen a retrotópia abból a késztetésből merít ösztönzést, hogy a jelenlegi emberi állapot hiányosságait orvosolja - bár most a múlt elhibázott és elfelejtett lehetőségeinek feltámasztásával. A múlt elképzelt, valódi vagy vélt aspektusai szolgálnak ma fő mérföldkövekként egy jobb világ felé vezető útvonal megrajzolásában.

Miután elvesztették minden hitüket a jövő alternatív társadalmának felépítésébe vetett hitüket, sokan inkább a múlt nagyszerű, eltemetett, de még nem halott eszméihez fordulnak. Ilyen a retrotópia, amelynek körvonalait Zygmunt Bauman vizsgálja a múlttal való mai románcunk éles boncolgatásában.