Retrotopia

Olvasói vélemények

Zygmunt Bauman Retrotópia című műve sűrű és összetett vizsgálódás a modernitás nosztalgia iránti megszállottságáról és az utópikus eszmék vélt elvesztéséről. Bauman a soha nem létező múltba való társadalmi visszavonulást fogalmazza meg, és történelmi gondolkodókra támaszkodó filozófiai keretet ad. Bár egyes olvasók az írásmódot sűrűnek és nehézkesnek találják, sokan értékelik a könyv mélységét és elgondolkodtató elemzését.

A könyvet dicsérik a kortárs társadalom éleslátó és meggyőző elemzése miatt, különösen a nosztalgia és az utópiától való visszavonulás témája miatt. Az olvasók megjegyezték Bauman erudícióját és azt a képességét, hogy mély gondolkodásra késztet. A szöveget nagyvonalú gondolataiért is elismerik, és értékes forrásnak tartják a szociológia és a filozófia iránt érdeklődők számára.

A kritikusok kiemelik a könyv sűrű és olykor szövevényes írásmódját, amely kihívást jelenthet az alkalmi olvasók számára. Egyesek úgy vélték, hogy túlzott szakzsargont tartalmaz, és nem elég világos a gondolatok közvetítése. Néhány olvasó azt is megjegyezte, hogy bár Bauman megfigyelései fontosak, korábbi műveihez képest nem találtak sok meglepetést vagy innovatív koncepciót.

(16 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Már régen elvesztettük a hitünket abban az elképzelésben, hogy az emberek elérhetik az emberi boldogságot egy jövőbeli ideális állapotban - egy olyan állapotban, amelyet Thomas More öt évszázaddal ezelőtt egy toposzhoz, egy meghatározott helyhez, egy földhöz, egy szigethez, egy bölcs és jóindulatú uralkodó vezette szuverén államhoz kötött. De miközben elvesztettük a hitünket a mindenféle árnyalatú utópiákban, az emberi törekvés, amely ezt a víziót oly meggyőzővé tette, nem halt meg.

Ehelyett ma újra megjelenik egy olyan vízió, amely nem a jövőre, hanem a múltra összpontosít, nem egy megteremtendő jövőre, hanem egy elhagyott és élőhalott múltra, amelyet retrotópiának nevezhetnénk. A retrotópia kialakulása összefonódik a hatalom és a politika közötti egyre mélyülő szakadékkal, amely a mai folyékony-modern világunk egyik meghatározó jellemzője - a szakadék a dolgok véghezvitelének képessége és az arról való döntés képessége között, hogy mit kell tenni, ami egykor a területileg szuverén államot illette meg. Ez az egyre mélyülő szakadék miatt a nemzetállamok képtelenek beváltani ígéreteiket, ami széles körben kiábrándulást eredményezett azzal kapcsolatban, hogy a jövő javítani fog az emberi életkörülményeken, és bizalmatlanságot keltett a nemzetállamok azon képességével szemben, hogy ezt megvalósítsák.

Az utópisztikus szellemhez hűen a retrotópia abból a késztetésből merít ösztönzést, hogy a jelenlegi emberi állapot hiányosságait orvosolja - bár most a múlt elhibázott és elfelejtett lehetőségeinek feltámasztásával. A múlt elképzelt, valódi vagy vélt aspektusai szolgálnak ma fő mérföldkövekként egy jobb világ felé vezető útvonal megrajzolásában.

Miután elvesztették minden hitüket a jövő alternatív társadalmának felépítésébe vetett hitüket, sokan inkább a múlt nagyszerű, eltemetett, de még nem halott eszméihez fordulnak. Ilyen a retrotópia, amelynek körvonalait Zygmunt Bauman vizsgálja a múlttal való mai románcunk éles boncolgatásában.