Robert Holcot, Exegete: Selections from the Commentary on Minor Prophets, with Translation and Commentary
Robert Holcot (megh. 1349) domonkos szerzetes volt, aki leginkább az oxfordi kolostorhoz kötődött, ahol a teológia doktora lett.
Holcot ma talán leginkább "félpelagianista" teológiai nézeteiről híres, Heiko Obermann 1960-as években folytatott fontos vitája nyomán. A hagyományos augustinianizmussal ellentétben ő úgy vélte, hogy Isten a "bonum quod in se est", azaz az egyén jótettre irányuló szándéka, nem pedig bármilyen teljesítménye alapján adja meg az üdvösséget az egyéneknek. Míg a teológiatörténészek Holcot ilyen értelemben ismerik, széles középkori hírneve egészen más volt.
Holcotot Európa-szerte exegétaként, a bibliai szövegek, különösen az ószövetségi sapientiás könyvek magyarázójaként olvasták. Ez a kötet egy válogatást - a teljes kötet közel negyedét - mutat be Holcot kisprófétákról szóló olvasmányaiból, amelyeket eredetileg az 1330-as években tartott előadások formájában az oxfordi dominikánus studiumban.
A szöveghez csatolt kommentárban e válogatások segítségével az exegézisről és Holcot stratégiáiról olyan képet nyújt, amely eltér a témával foglalkozó szokásos tudományosságtól. A kommentár megpróbálja tisztázni a Holcot általában hallgatólagos értekezése (ez a jellegzetesség talán annak köszönhető, hogy a kapott szöveg reportatio vagy vázlat, nem pedig sztenográfiai átirat) és a szóban forgó bibliai szöveg közötti kapcsolatot.
Ezenfelül foglalkozik néhány érvelési jellegzetességgel, elsősorban Holcot elbeszélői és imagisztikus megkülönböztetéseinek használatával. A kötet teljes körűen jegyzetelt, szemközti oldalas fordítással, számos hivatkozással Holcot máshol található analóg tárgyalásaira (beleértve a klasszikus Super Sapientiam Salamonis című művét is), valamint Holcot bibliai hivatkozásainak, párhuzamos feldolgozásainak és forrásainak teljes tárgymutatójával.
