Shakespeare - Az ember feltalálása

Olvasói vélemények

Harold Bloom „Shakespeare: Bloom: Az ember feltalálása” című könyve Shakespeare munkásságának mélyreható feltárása, amely szerint a drámaíró alapvetően formálta a modern emberi tudatosságot. Bloom kiemeli Shakespeare karaktereinek mélységét és az emberi létre vonatkozó reflexióit, így a könyv egyszerre éleslátó kommentár és kihívást jelentő olvasmány. Egyes olvasók azonban túlzónak vagy túlságosan bonyolultnak találják Bloom érveit, ami az értelmezéseivel kapcsolatban vegyes véleményekhez vezet.

⬤ Shakespeare karaktereinek és témáinak mélyreható elemzése.
⬤ Az olvasót az emberi létezés és tudatosság elgondolására készteti.
⬤ Bloom szenvedélye az irodalom és Shakespeare iránt érezhető és ragályos.
⬤ Új megértést nyújt az én és az interperszonális kapcsolatok fejlődéséről Shakespeare művein keresztül.
⬤ A könyv jelentős tudományos hozzájárulás a Shakespeare-kritikához.

⬤ Egyes olvasók szerint Bloom írói stílusa sűrű és túlságosan összetett, így nehéz követni.
⬤ Bloom téziseit néha túlzónak vagy bizonyíthatatlannak tartják.
⬤ A könyv hosszú (közel 800 oldal), ami fáradtsághoz vezethet.
⬤ Az irodalmi elemzésen túl Bloom kritikái a modern értelmezésekkel kapcsolatban elutasítónak tűnhetnek, vagy hiányoznak belőlük a vonzó ellenérvek.
⬤ A könyv fizikai mérete nehézkes lehet.

(156 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shakespeare - The Invention of the Human

Könyv tartalma:

Harold Bloom, az amerikai irodalomkritikusok doyenje, A nyugati kánon szerzője egy egész szakmai életet töltött Shakespeare olvasásával, írásával és tanításával. Ebben a magisztrális értelmezésben Bloom a darabok radikális és provokatív újraolvasásával magyarázza Shakespeare zsenialitását.

Hogyan értsük meg Shakespeare-t, akinek képességei oly messze meghaladják elődeit és utódait, akinek zsenialitása kritikusok nemzedékeinek magyarázatával dacolt, akinek művei még a Bibliánál is nagyobb hatással vannak a modern korra? Ez a könyv Harold Bloom Shakespeare-olvasatának látomásos összegzése, és ebben egy briliáns és messzemenő kritikai elméletet fejt ki: Shakespeare drámai alakjain keresztül az emberi személyiség feltalálója volt, ahogyan azt ma értjük. Röviden: Shakespeare találta fel az önmagunkról alkotott képünket. Jobban ismer minket, mint mi: "A színdarabok továbbra is az emberi teljesítmény külső határai: esztétikai, kognitív, bizonyos értelemben erkölcsi, sőt spirituális értelemben is. Az elme határain túl maradnak.

Nem tudjuk utolérni őket. Shakespeare részben azért magyaráz minket, mert ő talált ki minket... ' Bloom az egyes darabok kronologikus áttekintésében Shakespeare nagy főszereplőinek emberfeletti személyiségét tárja fel: Hamlet, Lear, Falstaff, Rosalind és Júlia. Ők képviselik Shakespeare művészetének csúcspontját, azt a művészetet, amely Nagy-Britannia legerősebb és legdominánsabb kulturális hozzájárulása a világhoz, és amelyet itt egy ereje teljében lévő, ihletett és bölcs tudós élénken visszanyert.