Értékelés:
A könyv az emberi pszichológia, a spiritualitás és az isteni kegyelem közötti kapcsolat ambiciózus és kielégítő feltárása. Jean Borella a természetes és a természetfeletti szeretet közötti világos különbségtétel mellett érvel, és hangsúlyozza a szeretet valódi lelki jelentőségének összefüggésében való megértésének fontosságát. A keresztény teológiával és a Szentháromsággal kapcsolatos meglátásait különösen erősnek jegyzik. Néhány passzust azonban homályosnak vagy sűrűnek tartanak, ami ronthatja az általános olvashatóságot.
Előnyök:⬤ Ambiciózus és mély meglátások az emberi természet és az isteni kegyelem kapcsolatáról.
⬤ Világos és pontos beszámoló a Szentháromság misztériumáról.
⬤ Jelentős elmélkedéseket kínál a szeretetről, a spiritualitásról és a mai keresztény társadalomról.
⬤ Számos idézhető, gondolkodásra és elmélkedésre ösztönző részt tartalmaz.
⬤ Célja, hogy segítse a szeretet egyéni és társadalmi megértését teológiai kontextusban.
⬤ Egyes szakaszok homályosak vagy sűrűek lehetnek, ami megnehezíti a megértést.
⬤ A könyv bonyolultsága elriaszthatja az alkalmi olvasókat vagy a filozófiai nyelvezetben járatlanokat.
⬤ Egyes érvek egyes olvasók számára nem tűnhetnek meggyőzőnek.
(1 olvasói vélemény alapján)
Love and Truth: The Christian Path of Charity
A Jean Borella által írt Szerelem és igazság (Amour et V rit, 2011) a Franciaországban először 1979-ben La charit profan e (A szeretet meggyalázása) címmel megjelent könyv átdolgozott és átdolgozott második kiadása. E könyv eredeti ötlete a szerzőnek abból a zavarából és megdöbbenéséből fakadt, hogy közvetlenül a II.
vatikáni zsinat után teológusok és más egyházi személyek megkérdőjelezték vagy elutasították a keresztény hit néhány alapvető dogmáját, mindezt az emberiség iránti szeretet nevében. Ekkorra persze már aggasztóan nagy teret hódított a humanitárius ideológia, amely már több mint két évszázada (bár néha jogosan) könyörtelenül uralkodik az elmék felett. De amikor mind a papságot, mind a laikusokat arra buzdította, hogy szakítsanak magával a Hitvallás hitével, ez már elviselhetetlen volt.
Jean Borella megmutatja, hogy a szeretet iránti "düh" középpontjában, amely akkor (és most is) a forradalom lázában égő egyházat éltette, a szeretet legbensőbb lényegének illúziója - sőt, perverziója - állt. De nemcsak ezt: ugyanígy megmutatja, hogy az igazság őrzését a materialista tudomány őrzésére bízni annyit jelentene, mint figyelmen kívül hagyni e tudomány korlátait és tévedéseit, és mindenekelőtt érzéketlenné válni a legmagasztosabb teológiai és metafizikai tudomány tanbeli pompájával szemben.
Ezért van szükség arra, hogy a teremtett világgal és az emberrel foglalkozva olyan - ha nem is mélységében, de formájában új - felfogást mutassunk be, amely a hívő keresztényeknek termékeny talajt kínál ahhoz, hogy újra gyökeret eresszenek. Hatalmas vállalkozás, igen, de olyan vállalkozás, amely arra késztette Borellát, hogy felismerje a modern ember eltévelyedéseit, és arra, hogy e perverzió alatt újra felfedezze a sötétségben ragyogó egyedülálló Fényt, amely a keresztény szeretet hiteles értelmét képviseli.
Krisztus mondta: csak az Igazság ismerete tesz minket szabaddá... és szabaddá a szeretetre.
