Szovjet haditengerészeti gyalogság 1917-91

Olvasói vélemények

A könyv tömör és informatív elbeszélő történetet nyújt a szovjet haditengerészeti gyalogságról, részletesen bemutatva szervezetüket, szerepüket és fejlődésüket az idők során, különösen az olyan nagy konfliktusokban, mint a második világháború. A könyvet számos fénykép és illusztráció egészíti ki, így hasznos forrás a téma iránt érdeklődők számára.

⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ részletes történelmet, szervezetet és nevezetes csatákat tartalmaz
⬤ számos korabeli fotóval és modern illusztrációval alátámasztva
⬤ jól illusztrált összefoglalót nyújt, amely korrigálja a gyakori félreértéseket.

A téma kissé homályos, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog; egy adott időszakra összpontosít, ami korlátozhatja a tágabb kontextust.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Soviet Naval Infantry 1917-91

Könyv tartalma:

Ez a könyv szovjet forrásokra támaszkodva értékeli a szovjet haditengerészeti gyalogsági egységek szervezetének, egyenruháinak, jelvényeinek, fegyverzetének és személyes felszerelésének alakulását 1917-től 1991-ig.

A gondosan válogatott archív fényképek mellett nyolc, külön megrendelésre készült grafikával ellátott táblát tartalmazó tanulmány a Szovjetunió haditengerészeti gyalogságának történetét és megjelenését mutatja be az októberi forradalomtól a szovjet korszak végéig.

Bár az orosz haditengerészeti gyalogság az októberi forradalom idején hírnevet szerzett, hamar feloszlatták, és csak 1939-ben állították fel újra. Az 1941-es tengelyhatalmi inváziót követően a szovjet haditengerészet mintegy 500 000 katonája teljesített szárazföldi szolgálatot, harcolt Leningrád, Odessza és Szevasztopol védelmében, valamint 1943-44-ben a Krím visszafoglalásában; a szovjet haditengerészeti csapatok részt vettek Mandzsúria 1945-ös inváziójában is.

A hidegháború korszakában a Szovjetunió kétéltű támadási képességet fejlesztett ki, amelynek létfontosságú stratégiai szerepe volt - az agresszor óceánok felé vezető földrajzi kijáratainak elfoglalása, és ezáltal a szovjet tengeralattjáró-bázisok fenyegetésének megelőzése. A haditengerészeti gyalogsági erők rengeteg tűzerejű eszközt tudtak bevetni, míg a kétéltű hajók, légpárnás hajók és helikopterek használata segítette gyors bevetésüket, még az Északi-sarkvidék jeges terepén is. E tanulmányban mindezeket a fejleményeket lebilincselő részletességgel írja le és illusztrálja.