The Cambridge Companion to Kant's Critique of Pure Reason (A tiszta ész kritikája)

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik a tartalom mélységét és mélységét, míg mások szerint túlságosan összetett és nem alkalmas az általános közönség számára.

Mélyreható elemzés és meglátások Kantról. Egyes olvasók szerint kiválóan alkalmas tudományos használatra, és értékelik az anyag magas színvonalát.

Nem alkalmas az általános olvasók vagy diákok számára; túlságosan speciálisnak és összetettnek tartják, inkább hasonlít szakmai dolgozatra, mint közérthető szövegre.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cambridge Companion to Kant's Critique of Pure Reason

Könyv tartalma:

Immanuel Kant A tiszta ész kritikája című, először 1781-ben megjelent műve a nyugati filozófia egyik mérföldköve, amely radikálisan eltér minden korábbi műtől, és megjelenése óta megkerülhetetlen hatással van minden filozófiára. Kant e hatalmas művében három célt tűzött ki maga elé.

Először is, új ismeretelméletet épít fel, amely bizonyosságot nyújt az emberi tapasztalat alapelveiről, a dolgok önmagukban való létezésének megismerése árán. Másodszor, új ismeretelmélete alapján megsemmisítő kritikát fogalmaz meg a hagyományos „spekulatív” metafizikáról. Harmadszor pedig azt sugallja, hogy a nyugati metafizikai hagyomány olyan alapvető hiedelmei, amelyek elméleti tudásként nem igazolhatóak, mégis igazolhatóak az „erkölcsi hit” tárgyaiként, mivel ezek az erkölcsi cselekvés lehetőségének szükségszerű feltételei.

Kant ezt a harmadik projektet A tiszta ész kritikájában kezdte el, de később két másik művében, A gyakorlati ész kritikájában és Az ítélőerő kritikájában fejezte be. A Cambridge Companion to Kant's Critique of Pure Reason az első angol nyelvű kollektív kommentár ehhez a műhöz.

A tizenhét fejezetet egy nemzetközi tudóscsoport írta, köztük a terület legismertebb alakjai és feltörekvő fiatal tehetségek is. Az első két fejezet Kant projektjét a kontinentális racionalizmus és a brit empirizmus, a kora újkori filozófia meghatározó iskoláinak hátterében helyezi el. Ezt követően tizenegy fejezet fejti ki és értékeli a Kritika valamennyi fő érvét.

Végezetül négy fejezet ismerteti a Kritikának a későbbi filozófiai mozgalmakra, köztük a német idealizmusra és a neokantianizmusra, a huszadik századi kontinentális filozófiára és a huszadik századi angol-amerikai analitikus filozófiára gyakorolt óriási hatását. A könyvet terjedelmes bibliográfia zárja.