Értékelés:
Charles Simic „A világ nem ér véget” című könyvéről szóló kritikák a vélemények széles skáláját mutatják be, kiemelve a prózapoétika sajátos stílusát, amely a szürreális és a hétköznapi tapasztalatok keveredését jelenti. Míg sok olvasó érzelmileg hatásosnak és ragyogóan fantáziadúsnak találja, mások nehezen értik meg a könyv jelentését, és abszurdnak vagy képtelenségnek titulálják. Összességében a gyűjteményt egyedi hangvételéről és a nyelvvel való ügyes játékáról ismerik el, bár nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Egyedi és szürreális prózai költészet, amely ötvözi a groteszket a hétköznapival.
⬤ Charles Simic hangját egy régi baráthoz hasonlítják, aki örömet és felfedezést hoz.
⬤ A gyűjteményt nagyszerű bevezetésnek tartják a prózapoétikába.
⬤ Rendkívül fantáziadús, gazdag képi világgal és leleményes nyelvezettel.
⬤ Sok olvasó mélyen megindítónak és jutalmazónak találja a könyvet.
⬤ Néhány olvasó a prózaverseket abszurdnak és értelmetlennek találja.
⬤ A közönség egy része úgy érzi, hogy az abszurditás háttérbe szorít minden érdemi üzenetet.
⬤ A versek szerkezetével és nyelvezetével kapcsolatos kritikák az olvasók egy részét zavarba ejtik és frusztrálják.
⬤ A fizikai példányokkal kapcsolatos problémák, mint például a meghajlott borítók, rontják az általános élményt.
(34 olvasói vélemény alapján)
Az 1990-ben Pulitzer-díjjal kitüntetett Charles Simic ebben a gyűjteményben szóvicceket, tréfákat űz.
Tud jazzes és utcai lenni. Vagy az antikvitásba burkolózik.
Simicnek új szemei vannak, és ezekben a csodálatos versekben és prózaversekben engedi, hogy az olvasó átlásson rajtuk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)