Olvasói vélemények
Összegzés:A Statius Thebaid című Joyce-fordításáról szóló kritikák a legkülönbözőbb véleményeket fogalmazzák meg, dicsérik a fordítás minőségét és a kommentárok mélységét, ugyanakkor kritizálják az olyan kérdéseket, mint a gépelési hibák és a borító általános kialakítása.
Előnyök:A fordítást gyönyörűnek, zsigeri és magával ragadónak írják le, amely megragadja Statius költői lényegét, miközben hatékonyan közvetíti a történet érzelmi és erőszakos elemeit. Sok kritikus dicséri a mellékelt terjedelmes kommentárt, szójegyzéket és referenciaanyagokat, amelyeket rendkívül értékesnek tartanak az olvasók számára. A könyvet a Thebai végleges kiadásának tekintik, így mind az újonnan érkezők, mind a szöveget ismerők számára nélkülözhetetlen olvasmány.
Hátrányok:Számos kritika rámutat arra, hogy a 2008-as kiadás számos olyan elírást tartalmaz, amelyek szerkesztői figyelmet igényelnek. Egyes olvasók kritizálják a fordítási döntéseket, azzal érvelve, hogy az eltér az eredeti latin szövegtől. Emellett a borító kialakítása is negatív visszajelzéseket kapott, az egyik kritikus a valaha volt legrosszabb borítónak nevezte, mondván, hogy az csökkenti a könyv értékét és esztétikai vonzerejét.
(9 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Thebaisz, Statius (Kr. e. 45-96 körül) tizenkét könyvből álló latin eposza az Oidipusz lemondását követő eseményeket dolgozza fel, középpontjában a Théba királya, Eteoklész és Polüneikész testvérei közötti polgárháború áll, aki egy sereg élén érkezik Argoszból, hogy követelje a királyi hatalomból rá eső részt. A költemény hosszú - a tizenkét könyv mindegyike több mint nyolcszáz sorból áll - és összetett, és az irodalmi művek széles skáláját használja fel, görög és latin nyelven egyaránt. Bár Domitianus császár és rémuralma súlyosan korlátozta, Statius mégis olyan elmélkedést alkotott az önkényuralomról, amely ma is politikai érdeklődésre tart számot.
A saját korában népszerű és a középkorban és a reneszánszban is nagyra becsült költemény - különösen Dante és Chaucer által - a költemény ismeretlenségbe merült, és az angol nyelvű olvasók számára a fordítók rosszul szolgálták ki. Statius daktilikus hexameterekben írta versét, amely az ókorban a legfőbb versforma volt. Az ő kezében ez a tiszteletreméltó sor rugalmas, finom hangsúlyok és drámai tempóváltások alkalmazására képes; kifejező, érzékeny közeg. Ebben az új, régóta várt fordításban a költő Jane Wilson Joyce angol fordításában laza, hatütemű sort alkalmaz, ami lehetővé teszi, hogy felfedjen valamit az eredeti ritmusból, valamint a mondatszerkezet és a verskeret közötti kölcsönhatásból.
Joyce fordításának tisztasága kiemeli a vers kiváló verselését, az intertextualitás kifinomult használatát, valamint a merész formai kísérletezést és újítást. A tartalmas bevezetés és a jegyzetek minden szinten hozzáférhetővé teszik ezt az eposzt a diákok számára.
