Értékelés:
A kritikák a Starnone elbeszélői stílusa és a szerelem, az emlékezet és az interperszonális összetettség témái iránti csodálat, valamint a szerkezeti problémákat és a cselekmény kulcsfontosságú titkainak tisztázatlanságát érintő kritikák keveredését emelik ki. A Lahiri által készített fordítást dicsérik, de egyes olvasók unalmasnak vagy nem lebilincselőnek találták az egyes elemeket.
Előnyök:⬤ Starnone bonyolult elbeszélői szerkezete
⬤ mélység és árnyalás a karakterfejlődésben
⬤ a kapcsolatok képlékeny témáinak feltárása
⬤ Jhumpa Lahiri kiváló fordítása
⬤ egyes olvasók szerint magával ragadó és éleslátó.
⬤ A sarkalatos titkokkal kapcsolatos tisztánlátás hiánya
⬤ szerkezeti és tematikai következetlenségek
⬤ számos elgépelés az angol kiadásban
⬤ néhány szereplőnek nincs erős egyéni hangja
⬤ néhány olvasó unalmasnak vagy érdektelennek találta.
(9 olvasói vélemény alapján)
A Ties nemzetközi sikere és a National Book Awardra jelölt Trick után Domenico Starnone az emberi kapcsolatok és az emberi őrültségek újabb kíméletlen portréját adja az olvasóknak.
Pietro és Teresa szerelme viharos és szenvedélyes. Egy újabb szörnyű veszekedés után ötlete támad: el kellene mondaniuk egymásnak valamit, amit még soha senkinek nem mondtak el, amit túlságosan szégyellnek ahhoz, hogy bárkinek is elmondják. Ítélet nélkül, szeretettel a szívükben hallgatják meg a másik vallomását. Így, gondolja Teresa, örökre összekötve maradnak, bensőségesebb kapcsolatban, mint valaha.
Néhány nappal azután, hogy megosztották egymással szégyenteljes titkaikat, szakítanak. Nem sokkal később Pietro találkozik Nadiával, beleszeret, és megkéri a kezét. De a Teresának bevallott titok árnyéka kísérti őt, és maga Teresa is rendszeresen felbukkan, és úgy tűnik, hogy a férfi életének minden fontos pillanatának kereszteződésében áll. Vagy ő az, aki felkeresi őt?
Starnone mesteri mesélőként és a legmagasabb rendű regényíróként rendíthetetlenül ráirányítja tekintetét publica személyiségünk törésvonalaira és magánéletünk bonyolult összefüggéseire. A Bizalom azt a kérdést teszi fel, hogy mennyire vagyunk hajlandóak elhajolni, hogy a világnak a legjobb oldalunkat mutassuk meg, miközben jól tudjuk, hogy amikor a legsebezhetőbbek vagyunk, akkor vagyunk a legveszélyesebbek is.
