Értékelés:
A „Valódi színlelés” című könyv új perspektívát kínál Zhuangzi filozófiájára, hangsúlyozva a humor szerepét és a „valódi színlelés” fogalmát, amely hasznos szemszögből mutatja be Zhuangzi konfucianizmus-kritikáját. A szerzők történelmi kontextust biztosítanak, miközben a szöveget a kortárs filozófiai viták szempontjából is relevánssá teszik. Az írás közérthető és magával ragadó, mind a tudósok, mind a filozófiai vizsgálódások iránt érdeklődő általános olvasók számára vonzó.
Előnyök:⬤ Friss és eredeti Zhuangzi-értelmezések, amelyek kiemelik a humort és a konfucianizmus kritikáját.
⬤ Jól kutatott és történelmileg kontextusba helyezett, a kínai filozófia megértését elősegítő könyv.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely mind a tudósok, mind a laikus olvasók számára hozzáférhető.
⬤ Bemutatja a „valódi színlelés” fogalmát, mint Zhuangzi filozófiájának gyakorlati alkalmazását.
⬤ Az identitás és az erkölcs kortárs kérdései szempontjából releváns meglátásokat nyújt.
⬤ Egyes kritikák szerint az értelmezések redukcionista vagy túlságosan leegyszerűsítőek lehetnek.
⬤ A hagyományos tudományos megközelítésekkel való lehetséges szakítás, amely nem minden olvasó számára lehet, hogy rezonál.
⬤ Néhány érv esetleg nem minden olvasót győz meg, így vitára ad teret érvényességükről.
(38 olvasói vélemény alapján)
Genuine Pretending: On the Philosophy of the Zhuangzi
A Genuine Pretending a Zhuangzi innovatív és átfogó új olvasata, amely kiemeli a szatíra és a humor kritikai és terápiás funkcióit. Hans-Georg Moeller és Paul J.
D'Ambrosio megmutatja, hogy ez a daoista klasszikus - a kortárs filozófiai olvasatokkal ellentétben - hogyan határolódik el a hitelességre való törekvéstől, és szatirikus allegóriák és ironikus reflexiók révén hogyan ássa alá korának uralkodó konfucianizmusát. Humorral és paródiával a Zhuangzi a konfuciánus igényt, hogy elkötelezzük magunkat a társadalmilag kialakított normák mellett, színlelésként és képmutatásként leplezi le. Az őszinteségre való konfuciánus törekvés példamutató modelleket állít fel, amelyeket az embernek követnie kellene.
Ezzel szemben a Zhuangzi parodizálja a bölcsesség ilyen tisztelt ábrázolásait, és dekonstruálja magát a bölcsesség fogalmát. Ehelyett a társadalmilag előírt feladatokkal és kötelezettségekkel való játékos, ügyes és kötöttségektől mentes foglalkozást sürget.
A Zhuangzi kifejti a Moeller és D'Ambrosio által „valódi színlelésnek” nevezett dákóista művészetet, azt a paradox képességet, hogy nem csak túlélni, hanem gyarapodni is lehet a társadalmi szerepek betöltésével, anélkül, hogy az ember rászedné magát, hogy alávetné magát nekik, vagy hagyná, hogy azok határozzák meg az identitását. A kínai filozófia klasszikusának provokatív újraolvasása, a „Valódi színlelés” azt is sugallja, hogy a daoista szemlélet ma is értékes lehet, mivel a tömegmédia paradox eredetiségkeresésének korában az egzisztenciális józanságot keresi.
