Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Vercoquin and the Plankton
A francia polihisztor és a Napok habja szerzőjének nonkonformista szatírája a bürokráciáról és a nonkonformizmusról
A Vercoquin és a Plankton 1943-44 telén, 23 évesen barátai számára írt Vercoquin és a Plankton volt Vian első regénye, amelyet saját neve alatt adott ki. A könyv 1947-ben jelent meg, két hónappal az I Spit on Your Graves (Köpök a sírodra) című botrányos sikere után, és két hónappal A napok habja című közkedvelt klasszikusa megjelenése előtt. A Vercoquin és a Plankton egyszerre társadalmi dokumentumregény, maró szatíra és jazzmanifesztum, a Vercoquin és a Plankton két világ összeütközését írja le a Vichy-rezsim alatt: az örökké bulizó Zazous ifjúkori dandyizmusának és a szabványosítási kormányhivatal gyilkos mániákus bürokráciájának összeütközését. Ebben a roman clefben, amely Vian saját ellentmondásos életéből merít, aki jazz-zenész volt a bal parton és mérnök a Francia Szabványügyi Nemzeti Szervezetnél, az olvasó egy maroknyi karaktert ismerhet meg, akik egy olyan világban élnek, amely valahol a megszállt Párizs és a Looney Tunes között helyezkedik el.
Boris Vian (1920-59) francia polihisztor volt, aki rövid élete során az író, költő, drámaíró, zenész, énekes/dalszerző, műfordító, zenekritikus, színész, feltaláló és mérnök szerepét is betöltötte, mielőtt 39 éves korában szívrohamban meghalt, tíz regény, több novelláskötet, színdarab, opera, cikk és közel 500 dal szerzőjeként. Vianra úgy emlékeznek, mint a háború utáni párizsi latin negyed egyik uralkodó szellemére, Jean-Paul Sartre-tól Raymond Queneau-ig és Miles Davisig mindenki barátja volt, trombitált Claude Abadie-val és Claude Luterrel, és olyan későbbi rokonlelkekre volt hatással, mint Serge Gainsbourg.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)