Vésett képek: Az igazi erkölcs helyettesítői

Olvasói vélemények

A könyv az orosz irodalomból vett példákon keresztül vizsgálja a valódi erkölcs és az esetleg elmaradó fogalmak közötti különbséget, miközben a valódi keresztény erkölcsöt is tárgyalja. Egyszerre elgondolkodtató és kihívást jelentő, szándékos életvitelre és önmegértésre ösztönző könyv.

⬤ Elgondolkodtató és intellektuálisan ösztönző
⬤ kiváló vita az igazi keresztény erkölcsről
⬤ kihívást jelentő, mégis szép írás
⬤ gyakorlati meglátásokat és szilárd elméleti érveket tartalmaz
⬤ az olvasóknak nagyon ajánlott
⬤ gyönyörű borítóterv.

Egyes olvasók számára a fogalmak kihívást jelenthetnek, vagy mélyebb elmélkedést igényelnek; a viták vitára ösztönözhetnek, esetleg nézeteltérést okozhatnak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Graven Images: Substitutes for True Morality

Könyv tartalma:

Dietrich von Hildebrand egyedülállóan mélyreható és éleselméjű elemzést nyújt arról, hogy milyen sokféleképpen helyettesítjük hamis bálványokkal (a „kegyképekkel”) az igazi keresztény erkölcsöt. Ez nem egy egyszerű könyv a jó és a rossz közötti különbségekről; a legtöbb ember nem a tiszta rosszal helyettesíti az igazi erkölcsöt, hanem valamilyen más „erkölcsön kívüli” jóval, például a „tisztességgel” vagy a „becsülettel”. Hildebrand végigvezet ezeken a hamis alternatívákon, segít megmutatni, hogy mi a jó bennük, de azt is, hogy hol maradnak el az igazi keresztény erkölcs egyediségétől.

______

"Amikor ez a könyv 1957-ben először megjelent, a morálteológia és a filozófia területén friss levegő örvénye volt. Az újdonság mindenekelőtt módszertani volt: az a kísérlet, hogy visszanyúljunk magukhoz a dolgokhoz, és olyan vizsgálatot indítsunk, amely közvetlenül a kutató megélt tapasztalatára apellál. A filozófus feladata nem az, hogy könyveket olvasson, azokat különböző módon kombinálja, majd új könyvet készítsen. A filozófia elsődleges tankönyve maga az emberi tapasztalat, és az olvasó (vagy inkább a hallgató) arra hivatott, hogy aktív összehasonlítást végezzen a neki bemutatottak és a saját életében tapasztaltak között. A filozófia ebben az értelemben nem annyira tanítás, mint inkább tevékenység: a tankönyv maga az emberi élet. „ -- Rocco Buttiglione