Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Walter Benjamin and the Corpus of Autobiography
Bár Walter Benjamint (1892-1940) a huszadik századi nyugati kultúra egyik legjelentősebb írójaként és teoretikusaként tartják számon, a politikai fogalmának rejtélyes értelmét nem sikerült meghatározni. Különösen későbbi munkássága a német fasizmussal való örökös, de kevéssé értett szembesülés színtere.
Gerhard Richter megmutatja, hogy Benjamin elkötelezettsége a politika iránt nem értelmezhető egységes fogalmak és teljes mértékben levezethető, könnyen igazolható vagy cáfolható tézisek alapján. Ahelyett, hogy megmagyarázná a politika iránti érzékét, Benjamin azt nyelvének mozgásában valósítja meg. Richter a gyakran elhanyagolt önéletrajzi írások - a Moszkvai napló, a Berlini krónika és az 1900 körüli Berlini gyermekkor - egy sor testet öltött alakján keresztül követi nyomon Benjamin radikális elképzeléseit a politikáról. Mindegyik szöveg finoman mozgósítja az anatómia egy-egy trópusát: a testet, a fület és a szemet. Richter ezeket a figurákat Benjamin korpuszából származó utalások széles hálózatába helyezi, bemutatva, hogy Benjamin innovatív önábrázolási aktusai elválaszthatatlanok a weimari kultúra és a német fasizmus fiziognómiájának elemzéseitől. Benjamin testtel való foglalatossága politikai küzdelemként válik láthatóvá, amely megvilágítja az én, a történelem, az olvasás és a nyelv közötti kapcsolatokat. Benjamin önéletrajzai, mint Richter mutatja, a fasizmust és annak stabil jelentés ideológiáját negligálják minden egyes elfordulással a lényegi testi éntől.
A modem német irodalom és kultúra, az irodalom- és kultúraelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány, a weimari kultúra és a fasizmus iránt érdeklődő olvasók örömmel fogadják ezt a könyvet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)