Értékelés:
Jesper Juul „A Casual Revolution” című könyve esszék, interjúk és történelmi kontextusok gyűjteménye révén mélyrehatóan elemzi a casual játékokat és a játékosokat. Célja, hogy újradefiniálja az alkalmi játékokról alkotott elképzeléseket, és megvizsgálja a játékiparon belüli kulturális változásokat. Mélységét és pontosságát illetően azonban vegyes visszajelzéseket kap.
Előnyök:⬤ Jól megírt és tele van érdekes gondolatokkal
⬤ értelmes vizsgálatot kínál a casual vs. hardcore játék címkékről
⬤ interjúkat tartalmaz játékosokkal és fejlesztőkkel
⬤ könnyen olvasható és a casual játékokkal kapcsolatos témák széles skáláját öleli fel
⬤ hasznos a tudományos kutatás számára.
⬤ Egyes kritikusok szerint a szerző nem rendelkezik kellő mélységű játéktapasztalattal és ismeretekkel, ami pontatlanságokhoz és féligazságokhoz vezet
⬤ kritikaként fogalmazódik meg, hogy nem foglalkozik teljes mértékben az alkalmi játékok fejlődésével, illetve nem vizsgálja mélyrehatóan a mobiljátékokat
⬤ egyes megállapítások nem biztos, hogy meglepőek a szakértők számára.
(10 olvasói vélemény alapján)
A Casual Revolution: Reinventing Video Games and Their Players
Hogyan bővítik a videojátékok közönségét az olyan alkalmi játékok, mint a Guitar Hero, a Bejeweled és a Nintendo Wii-re készült játékok.
Régebben azt gondoltuk, hogy a videojátékok főként a fiatal férfiaknak szólnak, de a Nintendo Wii sikerével, valamint a böngészőkben, mobiltelefonos és közösségi játékokban megjelenő játékok elterjedésével a videojátékok alapvetően megváltoztak a 2000 és 2010 közötti években. Ezeket az új alkalmi játékokat ma már férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt játsszák. A játékosoknak nem kell a videojátékok történetének alapos ismeretével rendelkezniük, és nem kell heteket vagy hónapokat szánniuk a játékra. Ugyanakkor az alkalmi játékok sok játékosa olyan elkötelezettségről és ügyességről tesz tanúbizonyságot, amely minden, csak nem alkalmi. Jesper Juul A Casual Revolution című könyvében ezt a videojátékok és a videojátékosokról alkotott képünk újbóli feltalálásaként írja le, és azt vizsgálja, hogy ez mit árul el a játékosokról, a játékokról és az interakcióikról.
A videojátékok újbóli feltalálásával a játékipar újra kapcsolatba lép a nagyközönséggel. A mai alkalmi játékosok közül sokan élvezték a Pac-Man, a Tetris és más korai játékokat, majd kiszálltak, amikor a videojátékok időigényesebbé és összetettebbé váltak. Juul megmutatja, hogy csak akkor érthetjük meg, mitől szórakoztatóak a videojátékok, és miért döntünk úgy, hogy játszunk (vagy nem játszunk) velük, ha megértjük, mit követel meg egy játék a játékosoktól, mit visznek be a játékosok egy játékba, hogyan működik a játékipar, és hogyan fejlődtek a videojátékok történelmileg.
Fontos megjegyzés: A könyv digitális kiadásából hiányzik néhány, a fizikai kiadásban található kép.
