Értékelés:
A könyv a videojátékok élvezete és frusztrációja közötti kapcsolat érdekes feltárását kínálja, és olyan felismeréseket nyújt, amelyek mind a játékrajongók, mind a kutatók számára érdekesek. Ugyanakkor kritika érte, hogy terjedelmes és túlságosan a szakzsargonra támaszkodik, ami elhomályosíthatja a főbb pontokat.
Előnyök:⬤ A videojátékok élvezetének és frusztrációjának érdekes feltárása
⬤ betekintést nyújt a játéktudományba
⬤ elgondolkodtató tartalom
⬤ viszonylag rövid és könnyen olvasható.
⬤ Néha hosszadalmas lehet
⬤ ügyetlenül használja az ábrákat
⬤ erősen használja a tudományos szakzsargont
⬤ hiányoznak a személyes következtetések
⬤ nem hivatkozik alaposan a meglévő szakirodalomra.
(10 olvasói vélemény alapján)
The Art of Failure: An Essay on the Pain of Playing Video Games
Egy játéktudós "lenyűgöző" kutatást kínál arról, hogy miért játszunk videojátékokkal - annak ellenére, hogy boldogtalannak érezzük magunkat, amikor kudarcot vallunk ( Boston Globe )
Lehet, hogy a videojátékokról azt gondoljuk, hogy "szórakoztatóak", de Jesper Juul A kudarc művészete című könyvében azt állítja, hogy ez szinte teljesen téves. Amikor videojátékokkal játszunk, az arckifejezésünk ritkán a boldogság vagy a boldogság kifejezése. Ehelyett a homlokunkat ráncoljuk, grimaszolunk, és frusztráltan kiabálunk, amikor veszítünk, meghalunk, vagy nem jutunk tovább a következő szintre. Lehet, hogy az emberek alapvető vágya, hogy sikeresek legyenek és kompetensnek érezzék magukat, de a játékosok olyan tevékenységet választanak, amelyben szinte biztos, hogy kudarcot vallanak és alkalmatlannak érzik magukat. Miért játszunk tehát videojátékokkal annak ellenére, hogy boldogtalanná tesznek minket? Juul ezt a paradoxont vizsgálja.
Úgy tűnik, hogy a videojátékokban, akárcsak a tragikus művészeti alkotásokban, az irodalomban, a színházban és a moziban, akkor is meg akarjuk tapasztalni a kellemetlenséget, ha az nekünk is ellenszenves. A tragédiára adott olvasói vagy nézői reakciót gyakran katarzissal, a negatív érzelmek megtisztulásával magyarázzák. De - mutat rá Juul - úgy tűnik, hogy a videojátékosok esetében ez nem így van. A játékok nem tisztítanak meg minket a kellemetlen érzelmektől, hanem eleve előidézik azokat. Mit tesz tehát a videojátékozás kudarca?
Juul azt állítja, hogy a játékban való kudarc egyedülálló abban az értelemben, hogy amikor kudarcot vallasz egy játékban, akkor te (és nem egy karakter) valamilyen módon nem vagy megfelelő. A játékok azonban arra is ösztönöznek minket, hogy többet játsszunk, hogy megszabaduljunk ettől az elégtelenségtől, és a kudarc elől való menekülés érzése (gyakran a képességek fejlesztésével) a játékok egyik központi élvezete. A játékok - írja Juul - a kudarc művészete: az egyetlen olyan művészeti forma, amely felkészít minket a kudarcra, és lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk azt, és kísérletezzünk vele.
A kudarc művészete alapvető olvasmány mindazok számára, akiket érdekelnek a videojátékok, legyen szó akár szórakoztatásról, művészetről vagy oktatásról.
