A filozófia vigasza

Olvasói vélemények

A kritikák Boethius „A filozófia vigasztalása” című művét mély és közérthető, bölcsességekben és életre szóló tanulságokban gazdag filozófiai műként emelik ki, a fordítási stílussal és a formázási kérdésekkel kapcsolatos kritikák ellenére. Az olvasók értékelik a lebilincselő párbeszédeket és a modern fordítást, ugyanakkor elismerik, hogy a könyv filozófiai mélysége miatt kihívást jelenthet.

⬤ Mély meglátások és időtlen bölcsesség az emberi létről és a filozófiáról.
⬤ Megközelíthető fordítás, amely élvezetes és könnyen olvasható.
⬤ Magával ragadó tartalom, amely gondolkodtató vitákat ösztönöz, és alkalmas oktatási környezetbe.
⬤ Gyönyörűen megírt próza és költészet.
⬤ Releváns életre szóló tanulságok, amelyek a mai olvasók számára is relevánsak.

⬤ Néhány fordítás túlságosan modernnek vagy köznyelvinek tűnik, ami elszakít az eredeti szövegtől.
⬤ A formázási problémák, mint például a töredezett betűtípusok és a tipográfiai hibák, rontják az olvasás élményét.
⬤ A könyv egyes olvasók számára kihívást jelenthet, és mély elmélyült gondolkodást igényel.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Consolation of Philosophy

Könyv tartalma:

Boethius A filozófia vigasztalása című művének e nagyra értékelt új fordításában David R. Slavitt kecses, közérthető és modern változatot nyújt mind a filozófiai irodalom egyik legnagyobb remekművének régi tisztelői, mind pedig azok számára, akik először találkoznak vele.

Slavitt megőrzi a latin eredetiben a verses és prózai részek váltakozása közötti különbséget, lehetővé téve számunkra, hogy értékeljük az irodalmi és a logikai vizsgálódás diskurzusai közötti menippi párhuzamokat. Prózai fordításai élénkek és köznyelviek, közvetítik az eredeti vitatkozó, olykor tréfálkozó hangnemét, míg versfordításai visszaadják Boethius költészetének szépségét és erejét. Az eredmény jelentős hozzájárulás a fordítás művészetéhez.

Akik kevésbé ismerik a Vigasztalást, talán emlékeznek rá, hogy halálos ítélet alatt íródott. Boethius (480-524 körül), aki Theodoric, Róma ostrogót uralkodója alatt császári tisztviselő volt, a politikai paranoia idején feljelentették, letartóztatták, majd két évvel később tárgyalás nélkül kivégezték.

A mű, amelyet szerzője börtönben, családjától és barátaitól elzárva írt, a nyugati irodalom egyik legbeszédesebb elmélkedése maradt a földi javak mulandóságáról és a szellemi dolgok felsőbbrendűségéről. Slavitt a vers és a próza művészi kombinációjával ragadja meg az eredeti mű energiáját és szenvedélyét.

Seth Lerer pedig az általános olvasónak szánt bevezetőjében kontextusba helyezi Boethius életét és teljesítményét.