Értékelés:
Boethius „A filozófia vigasztalása” című művéről szóló kritikák kiemelik a mű jelentőségét, mint olyan filozófiai klasszikus, amely ügyesen fonja össze a korai keresztény teológiát az ókori görög gondolkodással. Boethius mélyreható párbeszédet kezd a megszemélyesített Filozófiával, és a sors, a szabad akarat és az Isten megismerésén keresztül az igazi boldogságra való törekvés témáit járja körül. Sok olvasó értékeli a mű világosságát, báját, és azt, ahogyan megkérdőjelezi a sikerről és a boldogságról alkotott modern felfogást.
Előnyök:⬤ Világos és meggyőző írás, amely bővíti Isten és a teremtés kapcsolatának megértését.
⬤ Mély betekintést nyújt a boldogság, az erény és az emberi lét természetébe.
⬤ Gazdag filozófiai tartalom, amely ötvözi a keresztény teológiát a klasszikus gondolkodással.
⬤ Az allegorikus elemek és a párbeszédes szerkezet mélységet és elkötelezettséget biztosít.
⬤ A nyugati filozófia egyik legnagyobb hatású műve, amely a történelem során számos gondolkodót inspirált.
⬤ Néhány olvasó szerint a fordítás nem elég gördülékeny.
⬤ A Kindle kiadásban a formázási problémák megnehezítik a navigációt.
⬤ Néhány kritika szerint túl bonyolult vagy száraz az alkalmi olvasók számára.
⬤ Az egyik kritika humorosan úgy jellemzi, hogy „jó altató a szunyókálás megkezdéséhez”, ami arra utal, hogy nem mindenki figyelmét fogja lekötni.
(35 olvasói vélemény alapján)
The Consolation of Philosophy
Boethius a Kr. u. hatodik században írta a De Consolation Philosophiae című művét, miközben kínhalálra várt, mivel a gót uralom elleni összeesküvés vádjával ítélték el, ami ellen nyilvánvalóan igazságtalanságként tiltakozott. Bár keresztény volt, Boethius az élet igazi célját úgy részletezi, mint a lélek Isten megismerését, és a görög filozófia tételeivel vigasztalja magát, nem pedig a keresztény előírásokkal.
Boethius műve a meippeai szatíra nevű, prózai és verses formában íródott, és gyakran egy Ovidius vagy Horatius által elmesélt történetből áll, amely a kifejtett filozófiát illusztrálja. A filozófia vigasztalása uralta a középkor szellemi világát.
Olyan különböző írókat inspirált, mint Aquinói Tamás, Jean de Meun és Dante. Angliában Nagy Alfréd fordította óangolra, Geoffrey Chaucer középangolra, majd később I. Erzsébet királynő készítette el saját fordítását. A keletkezés körülményei, a szerző hősies magatartása és a részben prózai, részben verses meipai szövedék azóta is lenyűgözi a filozófia, az irodalom és a vallás tanulmányozóit.
A sorozatról:Az Oxford World's Classics több mint 100 éve teszi elérhetővé az irodalom legszélesebb spektrumát a világ minden tájáról. Minden egyes megfizethető árú kötet tükrözi az Oxford elkötelezettségét a tudományosság iránt, a legpontosabb szöveget, valamint számos más értékes funkciót kínál, beleértve a vezető szaktekintélyek szakértői bevezetőit, a szöveget tisztázó terjedelmes jegyzeteket, a további tanulmányozáshoz szükséges naprakész bibliográfiákat és még sok mást.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)