Értékelés:
A „Flamand ház” kritikái rávilágítanak a Maigret-sorozat ezen részének erősségeire és gyengeségeire. A könyvet dicsérik a lebilincselő írásmód, a hangulatos helyszínek és a Simenon stílusára jellemző, mélyreható jellemábrázolás miatt. Néhány olvasó azonban a cselekményt más művekhez hasonlónak találta, ami csalódást okozott, és néhányan elégedetlenségüket fejezték ki az elbeszélés melankolikus hangvétele miatt.
Előnyök:Jól megírt, izgalmas cselekmény, erős jellemfejlődés, hangulatos helyszínek és az emberi pszichológia finom feltárása. Sok recenzens értékeli a fordításokat, és úgy érzi, hogy Simenon elbeszélői stílusa kiemelkedik a kortárs krimik közül.
Hátrányok:Egyes olvasók szerint a cselekmény túlságosan hasonlít a sorozat más regényeihez, és úgy ítélik meg, hogy nem tartozik a legjobbak közé. Néhány kritika megemlíti a könyv általános lehangoló hangvételét és a cselekmény egyes kimeneteleivel való elégedetlenséget. Emellett az egyik recenzens jelentős nyomdai hibát tapasztalt a könyvben.
(42 olvasói vélemény alapján)
The Flemish House
„A páratlan francia krimiíró” -- Adam Gopnik, The New Yorker.
„A huszadik század egyik legnagyobb írója... Simenon páratlanul értett ahhoz, hogy belénk nézzen, bár ezt a képességét elfedte az a zsenialitása, hogy megszállottan magába szippantott minket a történeteiben.” -- The Guardian
A belga határon játszódó Maigret felügyelő hátborzongató rejtélye
„Nem volt egy közönséges könyörgő. Nem hunyta le a szemét. Nem volt semmi alázatos a viselkedésében. Őszintén beszélt, egyenesen előre nézett, mintha azt akarná követelni, ami jogosan az övé. 'Ha önök nem hajlandók megvizsgálni az ügyünket, a szüleim és én elveszünk, és ez a leggyűlöletesebb jogi hiba lesz...'”.
Maigret-t a szélfútta, esős határvárosba, Givetbe hívja egy fiatal nő, aki kétségbeesetten próbálja tisztázni családját a gyilkosság alól. Ám a jól karbantartott boltjuk, az álmos közösség és a zúgó folyó mind-mind saját rejtélyeket rejt.
