A jelenlét születése

Olvasói vélemények

A recenziók Jean-Luc Nancy filozófiai munkásságát emelik ki a „Amikor Jean-Luc Hegeltől önmagához tért át” című könyvben, különös tekintettel az első könyvre, a „Létezésre”. Ez a rész a lélek, a tudat és a lét természetének fogalma körüli összetett gondolatokat vázolja fel. A szerző egyedülálló posztmodern perspektívát mutat be, amely értékes Nancy későbbi munkásságának megértéséhez. A könyvet a kontinentális filozófia hallgatói számára nélkülözhetetlennek minősítik, mivel megmutatja Nancy gondolkodásának fejlődési pályáját.

⬤ Értékes betekintést nyújt Jean-Luc Nancy filozófiai fejlődésébe és a hegeli gondolkodásból a saját, egyedi perspektíváiba való átmenetbe.
⬤ A „Létezésről” szóló első könyvet Nancy Heidegger kisajátításának kiváló kifejtéseként és ontológiájának döntő jelentőségű bemutatásaként tartják számon.
⬤ Részletes módszertant tartalmaz, amely a keringő értelem kialakulását vázolja fel, ami intellektuálisan ösztönző.
⬤ A kontinentális filozófia hallgatói számára kötelező olvasmányként ajánlott.

⬤ A szöveg sűrű és összetett lehet, és potenciális kihívást jelenthet a filozófiai szakzsargonban járatlan olvasók számára.
⬤ Egyesek számára nehezen érthetővé válhat a hagyományos metafizikától és ontológiától való eltávolodás.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Birth to Presence

Könyv tartalma:

A reprezentáció korszaka egyidős a Nyugattal. Valójában a reprezentáció a Nyugat, amely egyszerre jelöli ki és tágítja ki saját határait. De mi jön a Nyugat után? Mi jön a reprezentáció saját határainak feltárása után?

A több mint egy évtizedes munkásságból összegyűjtött esszék központi problémája az, hogy a nyugati ontológiák nyomán hogyan fogjuk fel az eljövendőt, a születést, amely a létet jellemzi. Most a reprezentáció határán vagyunk, ahol a tárgyakról, ahogyan megtapasztaljuk őket, kiderült, hogy csupán a reprezentáció - vagy inkább a bemutatás - tárgyai, mivel nincs mit (újra)bemutatni. A könyv első része, a "Létezés" azt a kérdést teszi fel, hogyan lehet ma értelmet adni a létezésnek mint olyannak, azzal érvelve, hogy most magának a létezésnek, ahogyan az aktuálisan a világba jön, kell lennie a mi "értelmünknek".

Amikor azt vizsgáljuk, hogy mi lehet a jelenlétnek ez a születése, nem azt kell kérdeznünk, hogy mi "a jelenlét"; inkább úgy kell felfognunk a jelenlétet, mint jelenlétet valaki számára, beleértve magát a jelenlétet is. Ez a születés nem egy identitás konstitúciója, hanem egy identitásnak a másiktól vagy másoktól, illetve azokon belülről való végtelen távozása. Jövetele nem vágy, hanem jouissance, annak öröme, hogy folyamatosan a megszületés állapotában vagyunk - a születés öröme, az örvendezés születése.

A második rész, a "Költészet", azt kérdezi: Milyen művészet tárja ezt fel? Az írásban, a hangban, a festészetben? És mi van, ha a művészet kiteszi ezt? Hogyan írja fel (vagy inkább "írja ki", a könyv által kidolgozott kifejezéssel élve) az eljövendő létet mint olyat? A szerző pályája ebben a könyvben keresztezi Hegel, Schlegel, Baudelaire, Nietzsche, Freud és Heidegger művészetről és politikáról, létről és testiségről, mindennapi életről és annak létmódjairól és extázisáról szóló megjegyzéseit. Egy olyan elemzés, amely meg meri tenni ezt az átkelést, a létezés valamennyi változatos beszámolóját, a politikai és a filozófiai beszámolókat éppúgy, mint a szegénység valamennyi területét magában foglalja.