Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 18 olvasói szavazat alapján történt.
Jean-Luc Nancy a hallásról szóló lírai meditációjában a hangot az emberi testtel való kapcsolatát vizsgálja. Miben különbözik a hallás a hallástól? Mit jelent a hallás? Miben különbözik a hallott a látottól? Foglalkozhat-e egyáltalán a filozófia a hallgatással, az ecouterrel, szemben az entendre-vel, amely egyszerre jelent hallást és megértést? A vizuális művészetekkel ellentétben a hang olyan hatásokat vált ki, amelyek még sokáig fennmaradnak, miután abbamaradtak.
A test, mondja Nancy, maga is olyan, mint egy visszhangkamra, amely a belső rezgésekkel és a külső figyelemmel egyaránt reagál a zenére. Mivel "a fülnek nincs szemhéja" (Quignard), a hangot nem lehet kizárni vagy figyelmen kívül hagyni: egész lényünk részt vesz a hallgatásban, ahogyan részt vesz a hallottak értelmezésében is.
A zene és a zenehallgatóra gyakorolt hatásának rejtélyét finoman vizsgáljuk. Nancy filozófusi képessége abban rejlik, hogy az olvasót társulva magával viszi, miközben ezeket a friss és létfontosságú kérdéseket vizsgálja a könyv végére az olvasó úgy érzi, mintha nagyon figyelmesen hallgatna egy embert, aki halkan, közel a füléhez beszél.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)