A jóléti paradoxon: Hogyan emelheti ki az innováció a nemzeteket a szegénységből?

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a „Gyakorlati jólét” az innovációról és a gazdasági fejlődésről szóló erőteljes és éleslátó könyv, amely hangsúlyozza, hogy a szegénység enyhítése helyett a piacteremtésre kell összpontosítani. Míg a könyv gyakorlati meglátásait és a hosszú távú jólét előmozdítására vonatkozó kereteit dicsérik, egyes olvasók szerint a könyv ismétlődik, és hiányzik belőle az összefüggő narratíva. Összességében a könyv a politikai döntéshozóknak és a nemzetközi fejlődés iránt érdeklődőknek ajánlott.

⬤ Az innováció és a hosszú távú jólét meggyőző és jól megalapozott megközelítését kínálja.
⬤ Gyakorlati kereteket és történelmi példákat kínál, amelyek különböző kontextusokban alkalmazhatók.
⬤ Inspiráló és elgondolkodtató, megkérdőjelezi a szegénységgel és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos hagyományos nézeteket.
⬤ Könnyen olvasható és széles közönség számára hozzáférhető.
⬤ A piacteremtő innovációkra való összpontosításra ösztönöz.

⬤ Néhány szakasz ismétlődik, és lehetett volna tömörebb.
⬤ A szerkezetből hiányzik a koherens, átfogó narratíva, ami az olvasás élményének széteséséhez vezet.
⬤ A köszönetnyilvánítási szakaszok hosszúak, ami elvonja a figyelmet a fő tartalomtól.

(75 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Prosperity Paradox: How Innovation Can Lift Nations Out of Poverty

Könyv tartalma:

Clayton M. Christensen, az olyan üzleti klasszikusok szerzője, mint Az innovátor dilemmája és a New York Times bestseller Hogyan mérjük meg az életünket, valamint Efosa Ojomo és Karen Dillon társszerzők feltárják, hogy miért nem sikerül olyan sok gazdaságfejlesztési beruházásnak fenntartható jólétet generálnia, és úttörő megoldást kínálnak a valódi és tartós változáshoz.

A globális szegénység a világ egyik legaggasztóbb problémája. Évtizedek óta azt feltételezzük, hogy az okos, jó szándékú emberek végül képesek lesznek megváltoztatni a szegény országok gazdasági pályáját. Az oktatástól az egészségügyig, az infrastruktúrától a korrupció felszámolásáig túl sok megoldás a próbálkozásokra és a tévedésekre épül. Alapvetően a terv gyakran az, hogy azonosítjuk a segítségre szoruló területeket, elárasztjuk őket forrásokkal, és reméljük, hogy idővel változás áll be.

A remény azonban nem hatékony stratégia.

Clayton M. Christensen és szerzőtársai a szegénység megoldására irányuló megközelítésünk középpontjában álló paradoxont tárják fel. Bár nemes, a jelenlegi megoldásaink nem hoznak következetes eredményeket, sőt, egyes esetekben még súlyosbítják is a problémát. Legalább húsz olyan ország, amely több milliárd dollár értékű segélyt kapott, most szegényebb.

Christensen a tőle megszokott szigorú és elméletvezérelt elemzést alkalmazva jobb utat javasol. A megfelelő innováció nemcsak vállalatokat épít, hanem országokat is. A jóléti paradoxon feltárja az általános gazdaságfejlesztési modellek korlátait, amelyek általában felülről lefelé irányuló erőfeszítések, és új keretet kínál a gazdasági növekedéshez, amely a vállalkozói szellemen és a piacteremtő innováción alapul. Christensen, Ojomo és Dillon sikeres példákat használ Amerika saját gazdasági fejlődéséből, köztük a Ford, az Eastman Kodak és a Singer Sewing Sewing Machines cégeket, és bemutatja, hogyan működtek hasonló modellek más régiókban, például Japánban, Dél-Koreában, Nigériában, Ruandában, Indiában, Argentínában és Mexikóban.

A könyvben szereplő ötletek segítenek a valódi, hosszú távú növekedésre elszánt vállalatoknak abban, hogy tényleges, fenntartható fejlődést lássanak ott, ahol korábban kudarcot vallottak. De A jóléti paradoxon több mint egy üzleti könyv.

Ez egy felhívás a cselekvésre mindazok számára, akik új megközelítéssel akarják jobbá és virágzóbbá tenni a világot.