Olvasói vélemények
Összegzés:Tyler Cowen könyve meggyőző érveket sorakoztat fel a szabad piacok és a kulturális termelés közötti pozitív kapcsolat mellett, azzal érvelve, hogy a gazdasági jólét kulturális sokszínűséghez és kreativitáshoz vezet. A könyv magával ragadó módon kapcsolja össze a művészetek és a közgazdaságtan területét, szilárd elméleti kereteket és empirikus alátámasztást nyújt érveihez. A könyv a kultúra és a kereskedelem közötti vélt ellentét átértékelésére ösztönöz.
Előnyök:⬤ Mind a közgazdaságtannal, mind a művészetekkel foglalkozik, és széles érdeklődési kört szólít meg.
⬤ Világos és meggyőző érvek, amelyeket elméleti keretek és empirikus bizonyítékok támasztanak alá.
⬤ Eredeti és tudományos munka, amely kiemeli a gazdasági jólét és a kulturális termelés közötti kapcsolatot.
⬤ A szabad piacoknak a művészetek kreativitására és sokszínűségére gyakorolt hatását illetően pozitív szemléletet sugall.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasóknak túlságosan hosszúnak tűnhet, ami a tényirodalmi művekre jellemző.
⬤ Ellentmondásos vagy nem vonzó lehet azok számára, akik erősen hisznek a művészetek állami támogatásában, ami bizonyos közönség körében negatív reakciókat vált ki.
⬤ A könyv megkérdőjelezheti a bevett kulturális eszméket, ami egyes olvasók, különösen a művészeteket és politikát tanuló diákok számára kellemetlen lehet.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
In Praise of Commercial Culture
Könyv tartalma:
A piacgazdaság ösztönzi vagy akadályozza a zenét, az irodalmat és a képzőművészetet? A kereslet és a kínálat gazdasági erői segítik vagy károsítják a kreativitást? Ez a könyv arra törekszik, hogy helyreállítsa a jelenlegi intellektuális és népszerű egyensúlyt, és hogy kedvezőbb hozzáállást ösztönözzön a kultúra elüzletiesedéséhez, amelyet a modernitással társítunk. Tyler Cowen közgazdász szerint a kapitalista piacgazdaság létfontosságú, de alulértékelt intézményi keret, amely támogatja az egymás mellett létező művészi elképzelések sokféleségét, folyamatosan új és kielégítő alkotásokat hoz létre, támogatja a magas- és az alacsony kultúrát, segíti a fogyasztókat és a művészeket ízlésük finomításában, és a múlt megörökítésével, reprodukálásával és terjesztésével tiszteleg a múlt előtt. Cowen szerint a kortárs kultúra virágzik különböző megnyilvánulásaiban, beleértve a képzőművészetet, az irodalmat, a zenét, az építészetet és a mozit.
A sikeres magaskultúra általában egy egészséges és virágzó populáris kultúrából születik. Shakespeare és Mozart a saját korukban rendkívül népszerű volt. Beethoven későbbi, kevésbé hozzáférhető zenéjét részben korai népszerűsége tette lehetővé. Ma a fogyasztói kereslet biztosítja, hogy az archív bluesfelvételek, a múltbeli és jelenlegi szimfóniák széles választéka és az e heti Top 40 sláger egymás mellett álljon a zenei megaboltokban. A magas és az alacsony kultúra valóban kiegészíti egymást.
Cowen kulturális optimizmusról szóló filozófiája szemben áll a kulturális pesszimizmus számos változatával, amelyek a konzervatívok, a neokonzervatívok, a Frankfurti Iskola, a politikai korrektség és a multikulturalista mozgalmak egyes változatai, valamint a történelmi személyiségek, köztük Rousseau és Platón között találhatók. Megmutatja, hogy még ha a kortárs kultúra virágzik is, degeneráltnak tűnik, amit a pesszimizmus széles körű elfogadása bizonyít. Végezetül azt vizsgálja, hogy miért van a kulturális pesszimizmusnak ilyen erős befolyása az értelmiségiekre és a véleményformálókra.
