Olvasói vélemények
Összegzés:Tyler Cowen „Kreatív pusztítás” című könyve a globalizációnak a kulturális sokszínűségre gyakorolt hatását vizsgálja, és azt állítja, hogy miközben a kultúrák közötti kereskedelem növeli a régiókon belüli sokszínűséget, egyúttal homogénebb globális kultúrához is vezet. A könyv részletes példákat hoz a kulturális termékekről, és megvizsgálja a piacgazdaságok és a kreatív kifejezésmód közötti kapcsolatot.
Előnyök:A könyv jól megalapozott és közérthető, a bonyolult gazdasági gondolatokat az általános közönség számára is könnyen érthetővé teszi. Cowen meggyőző példákat hoz különböző kulturális ágazatokból, és kritikusan foglalkozik a globalizációs vita mindkét oldalával. Az olvasók értékelik a globalizáció és a kultúra friss szemléletét, és elgondolkodtató vitára ösztönöz az individualizmus kontra kollektivizmus kérdésében.
Hátrányok:Egyes kritikusok szerint Cowen elhanyagolja a korporatizmus kulturális integritásra gyakorolt negatív hatásait, és azt állítja, hogy a könyv túlzottan leegyszerűsíti a gazdaság és a kultúra közötti kapcsolatot. Néhány kritika megjegyezte, hogy az írás néha ismétlődő lehet, és aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Cowen figyelmen kívül hagy bizonyos külső hatásokat a kreativitásra. Emellett nézeteltérések vannak a globalizáció helyi kultúrákra gyakorolt hatásait illetően.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Creative Destruction: How Globalization Is Changing the World's Cultures
Könyv tartalma:
Egy francia kölcsönöz egy hollywoodi filmet. Egy thaiföldi diáklány Madonnát utánozza. Szaddám Huszein Frank Sinatra My Way című dalát választja ötvennegyedik születésnapja főcímdalának. Közhely, hogy a globalizáció felforgatja a helyi kultúrát. De vajon legalább annyira segít, mint amennyire árt? Egy hevesen vitatott kérdésnek ebben a meglepően eredeti feldolgozásában Tyler Cowen merész új érveket hoz fel a kultúrák közötti kereskedelem megértőbb megértése mellett. A Kreatív pusztítás nem elavult feltételezésekkel, hanem egy közgazdász szemével vet szemet egy ősrégi kérdésre: A piaci csere és az esztétikai minőség barátok vagy ellenségek? Összességében, érvel Cowen világos és erőteljes prózában, barátok. A kulturális pusztulás nem művészi pusztulást, hanem sokszínűséget szül.
Cowen színes példákon keresztül, amelyek a globalizáció kritikusainak leghangosabb területeiről származnak, felteszi a kérdést, hogy mi történik, ha a kultúrák a kereskedelem révén ütköznek, hogy a technológia elpusztítja-e az őshonos művészeteket, hogy miért (és vajon) a hollywoodi filmek uralják a világot, hogy a globalizált kultúra mindenütt elnémítja-e a társadalmakat, és hogy számítanak-e egyáltalán a nemzeti kultúrák. Az őshonos kultúra olyan megnyilvánulásait vizsgálva, mint a trinidadi acélzenekarok, az indiai kézi szövés és a zaire-i zene, Cowen azt találja, hogy ezek a kultúrák élénkebbek, mint valaha - nagyrészt a kultúrák közötti kereskedelemnek köszönhetően.
A piaci erők által az egyes kultúrákra gyakorolt nyomás ellenére a sokféleség általában növekszik a társadalmon belül, még akkor is, ha a kultúrák egyre jobban hasonlítanak egymásra. A kereskedelem növeli az egyéni választási lehetőségeket, és a kultúrákon belül olyan kifejezési formákat eredményez, amelyek soha nem látott virágzásnak indulnak. Míg egyesek a kulturális hanyatlást félig üres pohárnak látják, Cowen úgy tekint rá, mint egy félig teli pohárra, amelyben a kulturális ragyogás rezdülései mutatkoznak. Nem minden olvasó fog egyetérteni, de mindenki szeretne majd beleszólni abba a vitába, amelyet ez a kivételes könyv kivált.
