A keresztény tanításról

Olvasói vélemények

A recenziók kiemelik Augustinus „A keresztény tanításról” című művének értékét, mint a keresztény gondolkodásra és értelmezésre nagy hatást gyakorló, jelentős teológiai művet. D. W. Robertson fordítását az eredeti latin szöveghez való hűségéért és az angol nyelvű, gördülékeny stílusáért dicsérik. Ugyanakkor némi zavart kelt a „rövidítetlen” és a „szerkesztett” hanganyag, ami az olvasók körében vegyes érzelmeket váltott ki.

⬤ A hű és gördülékeny fordítás mind a tudományos, mind a személyes olvasmányélményt fokozza.
⬤ Augustinus meglátásai és tanításai továbbra is relevánsak és mélyrehatóak a keresztény teológia megértése szempontjából.
⬤ A Simon Vance által felolvasott hangoskönyv tiszta és magával ragadó.
⬤ Útmutatót nyújt a bibliaértelmezéshez, hozzáférhetővé téve Augustinus gondolatait.
⬤ A könyv tömör, mégis informatív, és gyakorlati alkalmazásokat kínál a modern olvasók számára.

⬤ Némi zavart okoz, hogy a fordítást „rövidítetlen” és „szerkesztett” fordításként is jelölik.
⬤ A műnek a reformációhoz való hozzájárulása talán eltorzítja Augustinus szándékolt üzenetét.
⬤ Egyes olvasók kevésbé találhatják magával ragadónak Augustinus korábbi műveihez, például a „Vallomások”-hoz képest.
⬤ Az akadémikus stílus nem biztos, hogy tetszeni fog a szabadidős olvasásra vágyó alkalmi olvasóknak.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Christian Doctrine

Könyv tartalma:

Szent Ágoston A keresztény tanításról (De Doctrina Christiana, iv libri) című négy könyve az exegetikai teológia kompendiuma, amely a hit analógiája szerint vezeti az olvasót a Szentírás megértésében és értelmezésében. Az első három könyv a. d. 397-ben íródott.

A negyediket 426-ban adták hozzá. Beszél róla a Retractations (Visszavonások), Bk. ii., chap. 4. fejezetében, a következőképpen: "Mivel úgy találtam, hogy a keresztény tanításról szóló könyvek még nem készültek el, jobbnak láttam befejezni őket, mielőtt rátérnék a többiek átdolgozására. Ennek megfelelően befejeztem a harmadik könyvet, amelyet addig a helyig írtam, ahol az evangéliumból egy idézet van arról az asszonyról, aki kovászt vett, és három mérő lisztbe rejtette, amíg az egész meg nem kovászosodott. Hozzáadtam az utolsó könyvet is, és az egész művet négy könyvben fejeztem be a 426. évben): az első három a Szentírás értelmezéséhez nyújt segítséget, az utolsó pedig az értelmezésünk megismertetésének módjára vonatkozó utasításokat ad. A második könyvben hibát követtem el a Salamon bölcsességének nevezett könyv szerzőségét illetően. Azóta ugyanis megtudtam, hogy nem bizonyított tény, ahogyan azt állítottam, hogy Jézus, Sirach fia, aki a Prédikátor könyvét írta, ezt a könyvet is írta: ellenkezőleg, meggyőződtem arról, hogy sokkal valószínűbb, hogy nem ő volt e könyv szerzője. Amikor pedig azt mondtam: "Az Ószövetség tekintélye e negyvennégy könyv határain belül van", akkor az "Ószövetség" kifejezést az egyházi szóhasználatnak megfelelően használtam. Az apostol azonban úgy tűnik, hogy az 'Ószövetség' elnevezés alkalmazását a Sínai-hegyen adott törvényre korlátozza. És abban, amit mondtam a Szt.

Ambrózius a kronológia ismeretével megoldott egy nagy nehézséget, amikor kimutatta, hogy Platón és Jeremiás kortársak voltak, emlékezetem elárult. Hogy e nagy püspök valójában mit mondott e tárgyban, azt láthatjuk abban a könyvben, amelyet írt: "A szentségekről vagy a filozófiáról".".