A művészet alapelvei

Olvasói vélemények

A Collingwood's Principles of Art kritikái jelentős csalódottságot mutatnak a Case Press kiadásával kapcsolatban, elsősorban azért, mert az eredeti mű erősen rövidített változataként félrevezető. Míg Collingwood tartalmát és filozófiai meglátásait dicsérik, számos recenzens kiemeli a reklám pontatlanságait és a hiányzó tartalmakat ebben a kiadásban, ami a teljes szöveget váró olvasók elégedetlenségéhez vezet.

Collingwood művét a művészetfilozófia klasszikusaként üdvözlik, amely érdekes meglátásokkal szolgál a művészet, az érzelmek és a kifejezés természetéről. Sok recenzens nagyra értékeli mély elemzését és szisztematikus gondolkodását, valamint az eredeti tartalom egyes részeinek tisztaságát és magával ragadó prózáját. Néhány olvasó értéket talált a közönségnek a művészetben betöltött szerepére vonatkozó kiválasztott részletekben.

A Case Press kiadását nagyrészt úgy kritizálják, mint az eredeti könyv félrevezető és hiányos változatát, mivel a teljes 350 oldal helyett csak mintegy 18-20 oldalas. A recenzensek megjegyezték a tartalomjegyzék hiányát, a hiányzó fejezeteket és az eredeti kiadási adatok hiányát. A kis betűtípus és az általános megjelenítés hozzájárult a negatív élményhez, sok felhasználó úgy érezte, hogy átverték vagy félrevezették.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Principles of Art

Könyv tartalma:

2014 Az 1938-as kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.

R. G. Collingwood (1889-1943) elsősorban általános filozófus és történelemfilozófus volt, esztétikai munkásságát - fő műve "A művészet alapelvei" (1938) - másodlagosnak tekintette.

Esztétikai munkássága azonban mindmáig kitartó olvasóközönségnek örvendett. A második világháborút követő években valószínűleg Addison, Hutcheson és Hume óta ő volt a legolvasottabb és legnagyobb hatású esztéta, aki angol nyelven írt (Ruskint nem számítva esztétaként), és mind a mai napig a művészet kifejező elméletének legfőbb képviselőjeként kerül be antológiákba.

A történelemfilozófia területén Collingwood híres képviselője volt a "re-enactment" tanának: mivel a tárgy az ember cselekvésben, a történész nem érheti el a megértést azzal, hogy külső nézőpontból írja le a történteket, hanem az olvasóban kell kiváltania azokat a gondolatokat, amelyek a történelmi események főszereplőiben zajlottak. Hasonlóképpen az esztétikai eljárás is olyan, amelynek során a művész és a néző közösen jut el bizonyos mentális állapotok felismeréséhez, megismeréséhez.

A művészet alapvetően kifejezés. Collingwood két fő akadályt látott ennek általános megértése és elfogadása előtt: Másodszor, szükség van a kifejezés jelenségének filozófiai elméletére, amely megmutatja, hogy a kifejezés az elme életének lényeges része, nem pedig csak egy különleges tevékenység, amelyet a költők végeznek.