A művészet ereje

Olvasói vélemények

A könyv a művészet és a szépség elüzletiesedéséről szóló vitát mutatja be, azt sugallva, hogy a könyvből hiányzik az eredetiség, és már bevett érveket ismételget. A szerző a szépség függetlensége mellett érvel, filozófiai szempontokra hivatkozva, de egyes olvasók szerint a diskurzus nem eredeti és túlságosan ismétlődő.

A könyv megkísérli megvédeni a szépség függetlenségét a művészetben, és filozófiai szempontokat hoz fel, ami gondolkodásra és vitára késztethet.

Az érveket közhelyesnek és túlságosan ismerősnek tartják, hiányoznak belőlük az új meglátások. Egyes olvasók úgy érzik, hogy a szöveg ismétlődik, és a már korábban kialakult gondolatokat visszhangozza anélkül, hogy új szempontokat kínálna.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Power of Art

Könyv tartalma:

Az esztétika korát éljük. A művészet egyszerre vált áthatóvá és hatalmassá - nemcsak múzeumokban és galériákban, hanem a vállalatok falain is megjelenik, és egyre inkább összeolvad a dizájnnal. De mitől olyan erős a művészet, és miben rejlik a hatalma?

Egy széles körben elterjedt nézet szerint a művészet ereje - szépsége - a szemlélő szemében rejlik. Úgy tűnik, hogy az, hogy mi számít művészetnek, az erős intézmények által támogatott egyéni értékelési aktusok függvénye. Eszerint a művészet hatalma egy olyan erőből ered, amely maga nem esztétikai, mint például a művészeti piac és a spekulánsok pénzügyi hatalma. A művészet rejtett formában fejezi ki a mögötte álló valami más - például a pénz - hatalmát. Egyszóval a művészet elvesztette autonómiáját.

Markus Gabriel ebben a rövid könyvben elutasítja ezt a nézetet. Azt állítja, hogy a művészet alapvetően ellenőrizhetetlen. A műalkotás természetéből fakad, hogy olyan mértékben autonóm, hogy a művészeti világnak soha nem sikerül felülkerekednie rajta. A lascaux-i barlangfestmények óta a művészet megragadta az emberi elmét, és beépült lényünkbe. A művészet megjelenésének köszönhetően emberi lényekké váltunk, vagyis olyan lényekké, akik az emberről és az embernek a világban és a többi fajhoz viszonyított helyzetéről alkotott kép fényében élik az életüket. Strukturális, ontológiai ereje révén maga a művészet radikálisan autonóm, és az is marad. Ez a hatalom azonban rendkívül kétértelmű, mivel nem tudjuk ellenőrizni a kibontakozását.

Ebben a könyvben az új realizmus egyik vezető képviselője ezt a filozófiai perspektívát alkalmazza a művészetre, hogy egy új esztétikai realizmust hozzon létre.