Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
The Limits of Epistemology
A modern ismeretelmélet középpontjában a szkepticizmus problémája áll: honnan tudhatjuk, hogy megismerésünk formái összeegyeztethetők a világgal? Hogyan állíthatunk sikerfeltételeket a tudás állításaihoz anélkül, hogy valahogyan túllépnénk diszkurzív és tévedhető természetünkön mint megismerőkön?
A szkepticizmus különböző formáinak megkülönböztetésével Markus Gabriel megmutatja, hogy minden objektív tudás közös diskurzusokra támaszkodik, és hogy a tudásigények alapvető korrigálhatósága objektivitásuk egyik döntő feltétele. A szkepticizmust nem annyira fenyegetésként kell felfognunk, hanem úgy, mint ami a diszkurzív gondolkodás hibásságáról szóló létfontosságú leckét kínál. Ha ezt a leckét figyelembe vesszük, elkezdhetjük visszailleszteni a modern ismeretelmélet szolipszista szubjektumát a tényleges tudók közösségébe.
Hegel, Wittgenstein és Brandom példájából kiindulva Gabriel megmutatja, hogy az intencionalitás mint olyan inkább nyilvános, mint privát jelenség. Elismeri, hogy a szkeptikus bebizonyíthatja az objektív tudás szükségszerű végességét, de tagadja, hogy ennek aporiába kell vezetnie bennünket. Ehelyett megmutatja nekünk a modern ismeretelméleti projekt korlátait.
A szkeptikus paradoxonok különböző fajtáinak vizsgálatán keresztül Gabriel nem csupán bemutatja azok nélkülözhetetlen szerepét az ismeretelméleti elméletalkotásban, hanem érvel minden totalizáló ismeretelméleti állítás szükségszerű kudarca mellett is. Ily módon az episztemológia, mint a tudásról tudást állító diszciplína, kezdi felfogni saját tévedhetőségét, és ennek következtében objektivitásának valódi természetét.
Az episztemológia határai nagy értéket képvisel majd a filozófia hallgatói és kutatói számára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)