A parallaxis nézet

Olvasói vélemények

A Zizek „A parallaxis nézet” című könyvéről szóló kritikák a tanulságos meglátásoktól a frusztráló olvasmányosságig a tapasztalatok széles skáláját mutatják be. A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv bonyolult, és Zizek munkásságának előzetes ismeretét igényli, míg mások értékelik filozófiai mélységét. Egyesek szerint az írásmód hanyag, nyelvtani problémákkal tarkított és koherenciahiányos, ami elvonja a Zizektől elvárt intellektuális szigort. Összességében a könyvet elismerik innovatív koncepcióiért, de kritizálják is, hogy sűrű és nehezen áttekinthető.

⬤ Gazdag filozófiai meglátások és innovatív fogalmak, mint például a Parallax Gap.
⬤ Intellektuális területek és a populáris kultúra széles skálájával foglalkozik, olyan kapcsolatokat teremtve, amelyek elmélyíthetik a megértést.
⬤ Egyes olvasók izgalmasnak és magával ragadónak találják Zizek stílusát, amely mélyreható vitákat és elmélkedéseket tesz lehetővé.

⬤ Gyakran feltételezi Zizek korábbi műveinek ismeretét, ami kevésbé teszi hozzáférhetővé az új olvasók számára.
⬤ Az írásmódot gondatlannak írják le a nyelvtani hibákkal és a szigorú lektorálás hiányával.
⬤ Sok olvasó a szerkezetet szervezetlennek és ismétlődőnek találja, ami frusztrációhoz és zavarodottsághoz vezet a központi pontok megértésében.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Parallax View

Könyv tartalma:

Zizek régóta várt főművében elméletet alkot az ontológiai, a tudományos és a politikai „parallaxis szakadékáról” - és rehabilitálja a dialektikus materializmust.

A Parallaxisszemlélet Slavoj Zizek hosszú évek óta megjelent legjelentősebb elméleti munkája; Zizek maga is főművének nevezi. A parallaxist úgy definiálhatjuk, mint egy tárgy látszólagos elmozdulását, amelyet a megfigyelési pozíció megváltozása okoz. Zizeket a „parallaxis rés” érdekli, amely két olyan pontot választ el egymástól, amelyek között nem lehetséges szintézis vagy közvetítés, amelyeket a soha nem találkozó szintek „lehetetlen rövidzárlata” köt össze. A parallaxisnak ebből a megfontolásából kiindulva Zizek a dialektikus materializmus rehabilitációját kezdi meg.

A parallaxis módozatai a mai elmélet különböző területein figyelhetők meg, a hullám-részecske kettősségtől a kvantumfizikában a tudattalan parallaxisáig a freudi pszichoanalízisben a tudattalan kialakulásának értelmezései és az ösztönök elméletei között. A The Parallax View-ban Zizek a tőle megszokott bámulatos erudícióval a parallaxis három fő módjára összpontosít: az ontológiai különbségre, a végső parallaxisra, amely magát a valósághoz való hozzáférésünket is feltételezi; a tudományos parallaxisra, a valóság fenomenális tapasztalata és annak tudományos magyarázata közötti redukálhatatlan szakadékra, amely a mai agytudományokban éri el a csúcspontját (amely szerint a koponyában „senki sincs otthon”, csak halomnyi agyhús - ezt az állapotot Zizek „a senki lét elviselhetetlen könnyűségének” nevezi); és a politikai parallaxisra, a társadalmi ellentétre, amely nem teszi lehetővé a közös alapot. E három módozat tárgyalása között Zizek közbevetéseket kínál, amelyek konkrétabb témákkal foglalkoznak - többek között egy etikai aktussal Henry James egyik regényében és az antiszemitizmussal.

A The Parallax View nem csupán Zizek lacani-hegeliánus megközelítését terjeszti ki új területekre (nevezetesen a kognitív agytudományokra), hanem az egész munkássága alapjául szolgáló fogalmi keret szisztematikus kifejtését is nyújtja. Filozófiai és teológiai elemzések, az irodalom, a film és a zene részletes olvasatai élénk anekdotákkal és obszcén viccekkel találkoznak.