Tarrying with the Negative: Kant, Hegel és az ideológiakritika

Olvasói vélemények

Zizek „Tarrying with the Negative” című könyve a német idealizmus és Jacques Lacan filozófiájának briliáns szintézisét kínálja. Elmélyül Hegel művének összetett témáiban, és egyedülálló betekintést nyújt az episztemológiába és az ideológiába, ami jelentős tanulmányt jelent az e témák iránt érdeklődők számára.

A könyv jól megírt, és világosan mutatja be az összetett gondolatokat. Olyan úttörő meglátásokat nyújt, amelyekkel a Hegelről vagy a német idealizmusról szóló hagyományos szövegekben általában nem találkozhatunk. Zizek hatékonyan integrálja Kant, Hegel és Lacan filozófiáját, és érthető módon mutatja be azokat.

Egyes olvasók számára Zizek korábbi művei talán kevésbé hozzáférhetőek, és bár ez a könyv világosabb, mint sok más publikációja, az anyag teljes megértéséhez még mindig szükség van filozófiai háttérismeretekre.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tarrying with the Negative: Kant, Hegel, and the Critique of Ideology

Könyv tartalma:

Alig több mint öt év alatt, négy úttörő könyv megjelenésével Slavoj Zizek az utóbbi idők egyik legmegkapóbb, legértőbb és legbotrányosabb gondolkodójának hírnevét vívta ki. Talán minden más szerzőnél jobban az ő írásai jelentették a legmeggyőzőbb bizonyítékot arra, hogy Jacques Lacant korunk kiemelkedő filozófusának ismerjük el.

A Tarrying with the Negative című könyvében Zizek megkérdőjelezi a kortárs ideológiakritikát, és ezzel utat nyit a társadalmi konfliktusok, különösen a nacionalizmus és az etnikai harcok közelmúltbeli kitörései új értelmezése felé. Zizek azt kérdezi, hogy egy olyan posztmodern univerzumba vagyunk-e bezárva, amelyben az igazság különböző diszkurzív gyakorlatok kontingens hatásává redukálódik, és ahol szubjektivitásunk ideológiai pozíciók sokaságán keresztül szóródik szét? Nem a válasza, és a kiutat a filozófiához való visszatérés jelenti. A német idealizmushoz való visszatérés lehetővé teszi Zizek számára, hogy az ideológiakritikát társadalmunk dinamikájának feltárására szolgáló eszközként alakítsa át, amelynek egyik döntő aspektusa a nacionalizmusról szóló vita, különösen ahogyan az a Balkánon - Zizek hazájában - kialakult. A nacionalizmusról szóló vitát a kortárs kultúrpolitika szférájába helyezi, kitörve az egyszerre fasiszta és antikolonialista törekvésekkel rendelkező nacionalizmusok középpontjában álló zsákutcából. Provokatív módon Zizek amellett érvel, hogy ami a nacionalista és etnikai ellentétek mozgatórugója, az a saját élvezetünk kollektíven vezérelt elutasítása.

A populáris kultúra és a magas elmélet példáival - opera, film noir, kapitalista univerzalizmus, vallási és etnikai fundamentalizmus - ez a mű arról tanúskodik, hogy Kant és Hegel sokkal radikálisabban, mint a posztmodern szofisták, kortársaink.