A szabadság szakadékai/Világkorszakok

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Abyss of Freedom/Ages of the World

Könyv tartalma:

Az elmúlt évtizedben F. W. J. von Schelling a német idealizmus egyik kulcsfilozófusává vált, aki először ássa alá Kant filozófiai forradalmát, és ezzel utat nyitott Hegel életképes kritikája előtt. A neves filozófus, Slavoj Zizek szerint a poszthegeli gondolkodás főbb irányzatai, Kierkegaard-tól és Marxtól Heideggerig és a mai dekonstrukcionizmusig, Schellingnek a hegeli idealizmus elemzésében és annak megerősítésében, hogy a lét kontingenciája nem redukálható fiktív önközvetítésre, előfigurálódtak. A szabadság szakadékában Zizek megkísérli Schelling rangját még tovább emelni, Schelling A világ kora című, 1813-ban írt művének második tervezetét kommentálva.

Zizek szerint Schelling legmélyebb gondolatai abban a három egymást követő kísérletben találhatók, amelyeket a "világ korszakai/Weltalter", az Abszolútum önfejlődésének szakaszai megfogalmazására tett. A három változat közül, állítja Zizek, a második az, amely a legbeszédesebb és leghatározottabban átfogja Schelling lírai gondolkodását. Ennek középpontjában az a probléma áll, hogy az Abszolútumnak (Istennek) magának, hogy aktuálissá váljon, hogy ténylegesen létezzen, az anyagi, testi lét megszerzésének radikálisan kontingens lépését kell véghezvinnie. Ez a magyarul eddig soha nem elérhető változat végre hozzáférhetővé teszi a modern filozófia egyik kulcsszövegét, amely ma filozófiai körökben széles körben vitatott szöveg.

A szabadság mélysége Zizek saját Schelling-olvasata, amely a lacani pszichoanalitikus elméleten alapul. Arra a gondolatra összpontosít, hogy Lacan elmélete - amely azt állítja, hogy a szimbolikus univerzum a preszimbolikus késztetésekből keletkezett - előképe Schelling logoszról alkotott elképzelésében, mint ami az őshajtások örvényéből született, vagy abból, ami "Istenben még nem Isten". Zizek számára ez az összefüggés monumentális, megmutatja, hogy Schelling gondolatai erőteljesen megelőlegezik a logocentrizmus posztmodern "dekonstrukcióját".

Slavoj Zizek nem egy filozófus, aki a tárgyak meghódítására törekszik, hanem egy radikális hang, aki úgy véli, hogy a filozófia semmi, ha nem testesül meg, semmi, ha csak elvont. Számára az igazi filozófia mindig valamiről beszél, nem pedig semmiről. Akit érdekel a kortárs gondolkodás genezise és az értelem sorsa "a szorongás korában", az nemcsak filozófiailag relevánsnak, hanem életbevágóan fontosnak is fogja találni ezt a szövegpárosítást.

Slavoj Zizek az alábbi könyvek szerzője: Az ideológia magasztos tárgya, Tarrying with the Negative: Kant, Hegel és az ideológiakritika, valamint legutóbb A feloszthatatlan maradék: An Essay on Schelling and Related Matters (Esszé Schellingről és kapcsolódó kérdésekről) című könyvében. Jelenleg a Ljubljanai Egyetem Társadalomtudományi Intézetének vezető kutatója. Judith Norman a texasi San Antonióban található Trinity Egyetem filozófia tanszékének adjunktusa.