Értékelés:
William Freehling „A polgárháború előjátéka” című könyve részletesen megvizsgálja a dél-karolinai Nullifikációs válságot, és azt állítja, hogy a polgárháború központi kérdése alapvetően a rabszolgaságról szólt, nem pedig pusztán gazdasági sérelmekről. Freehling hatásosan mutatja be a rabszolgaság és a korszak politikai kérdései közötti összetett kölcsönhatást, különösen az államok jogait és a szövetségi hatalmat illetően.
Előnyök:⬤ Alapos és meggyőző történelmi elemzés, amely megmutatja, hogy a konfliktus központi kérdésként a rabszolgaságot érintette.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely feltárja Dél-Karolina politikai tájképét, és betekintést nyújt a kulcsfontosságú személyiségek és események világába.
⬤ Jól kidolgozott, többnyire könnyen követhető próza.
⬤ Olyan revizionista nézőpontot kínál, amely megkérdőjelezi a korábbi, kizárólag a gazdaságra összpontosító történelmi értelmezéseket.
⬤ Magas szintű előzetes ismereteket feltételez a témával kapcsolatban, így az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhető.
⬤ Egyes fejezetek nem eléggé világosak és részletesek, ami az olvasót potenciálisan zavarba ejtheti bizonyos fogalmakkal kapcsolatban.
⬤ A kritikák között szerepel a szélesebb körű abolicionista mozgalmak és más államok, például Virginia szerepének kihagyása.
⬤ Bizonyos elméleti szempontokat fárasztónak és nehezen követhetőnek tartanak, különösen a különböző szereplőkkel kapcsolatban.
(13 olvasói vélemény alapján)
Prelude to Civil War
Amikor William Freehling A polgárháború előjátéka 1965-ben először jelent meg, azonnal a polgárháború eredetének briliáns és éleslátó tanulmányaként üdvözölték. A Book Week "frissnek, izgalmasnak és meggyőzőnek" nevezte, míg a The Virginia Quarterly Review egyszerűen "történelem a javából". A történelmi társaságok ugyanilyen jó fogadtatásban részesítették, és elnyerte az Allan Nevins History Prize-t, valamint a Bancroft-díjat, a legrangosabb történelmi díjat. A most újra elérhető A polgárháború előjátéka még mindig a téma meghatározó műve, és az egyik legfontosabb a polgárháború előtti tanulmányok között.
A könyv a dél-karolinai Nullifikációs vita történetét meséli el, leírva, hogy 1816 és 1836 között a Pálma állam arisztokrata ültetvényesei az elegáns bálok és a finom madeirai borok elégedett és virágzó életéből hogyan váltak át egy olyan világgá, amelyet gazdasági nehézségek, a rabszolgaság miatti bűntudat és a rabszolgalázadásoktól való félelem jellemez. Meggyőző részletességgel mutatja be, hogy ez a fordulat hogyan vezette Dél-Karolina politikai vezetőit az egyre radikálisabb államjogi doktrínák felé vezető úton: 1832-ben a szövetségi törvények semmissé tételére törekedtek, megtagadva azok betartását; négy évvel később néhányan közülük már az elszakadást fontolgatták.
A történet kibontakozása során színes és ügyesen megrajzolt szereplőkkel találkozunk, köztük John C. Calhounnal, aki azt remélte, hogy a semmisség megmenti mind a legfontosabb prioritását, a rabszolgaságot, mind a következő prioritását, az uniót; Andrew Jackson elnökkel, aki azzal fenyegetőzött, hogy felakasztja Calhount, és szövetségi csapatokat vezet Dél-Karolinába; Denmark Veseyvel, aki megszervezett és majdnem véghezvitt egy rabszolgaösszeesküvést; és Martin Van Burennel, a "kis mágussal", aki ravaszul összeesküdött, hogy Calhount Jackson megbecsülésében felváltja. Ezek és más fontos személyiségek megelevenednek ezeken a lapokon, és segítenek elmesélni egy történetet - gyakran a saját szavaikkal -, amely központi szerepet játszik az Egyesült Államokat végül elnyelő háború megértésében.
Freehling bemutatja, hogy a még mindig árnyékban lévő rabszolgaság kérdése iránti mély érzékenység - és nem csupán a súlyos gazdasági problémák - vezetett a Nullifikációs vitához, és számos, a történészek által korábban vallott elméletet felülvizsgál. Leírja, hogy az abolicionistáktól és a kongresszusi lobbierőjüktől való félelem hogyan késztette Dél-Karolina vezetőit arra, hogy gyakorlatilag betiltsák a déliek "sajátos intézményének" minden nyilvános vitáját, és bemutatja, hogy bár a polgárháborúnak sok kezdete volt, egyik sem volt jelentősebb, mint ez az egyetlen, szenvedélyes vita.
Az élénk és rendkívül olvasmányos stílusban megírt A polgárháború előjátéka kötelező olvasmány mindazok számára, akik megpróbálják felfedezni a konfliktus gyökereit, amely hamarosan szétszakította az Uniót.
