Értékelés:
A „The Way of the Lash: Slavocracy in Thought and Action” című könyvében William W. Freehling a szlavokrata Dél történelmi fejlődésének átfogó vizsgálatát mutatja be, a társadalom-, politika- és hadtörténet újraegyesítését szorgalmazva. Miközben az esszék értékes betekintést nyújtanak a déli ideológiákba és a polgárháborúhoz vezető társadalmi-politikai dinamikába, egyes kritikusok hiányosságokat állapítanak meg a gazdasági tényezők és a stratégiai kudarcok kezelésében.
Előnyök:Jól kutatott és elgondolkodtató esszék, amelyek új perspektívát kínálnak a középkor előtti történelemre, kiemelve a paternalizmus és a fehér felsőbbrendűség közötti konfliktust. A könyv jól címet visel, és világos képet ad a rabszolgaságot támogató déli paternalista vallásosságról. A gyors szállítás és a könyv jó állapota miatt is dicséretes.
Hátrányok:Egyes kritikusok bírálják, hogy Freehling nem veszi megfelelően figyelembe a gazdasági tényezőket és a katonai stratégia jelentőségét Dél polgárháborús vereségében, és azt állítják, hogy az ideológiára való összpontosítása túlzottan leegyszerűsítheti az összetett történelmi eseményeket. Emellett érveiből hiányzik a szisztematikus számszerűsítés.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Reintegration of American History: Slavery and the Civil War
William W. Freehling Amerika egyik vezető történésze. A rabszolgaságról és a polgárháborút megelőző évekről írt úttörő munkái számos díjat és elismerést hoztak neki. Első könyvét, Prelude to Civil War: The Nullification Controversy in South Carolina, 1816-1836, a polgárháború előtti korszak egyik legjelentősebb tanulmányaként üdvözölték, és elnyerte a rangos Bancroft-díjat és az Allan Nevins-díjat történésznek. Az Owsley-díjas The Road to Disunion: Secessionists at Bay, 1776-1854 című művét pedig a Washington Times a következőképpen méltatta: "A történelmi kutatás és művészet diadala".
Ez a provokatív esszégyűjtemény, amely mind új vagy alaposan átdolgozott esszéket tartalmaz, összefoglalja Freehling harminc évnyi írását és elmélkedését a rabszolgaság természetéről és a polgárháború okairól. Lenyűgöző betekintést nyújt olyan témákba, mint például az amerikai forradalom nem radikális jellege, ahogyan az alapító atyák óvatosan támogatták a rabszolgaság ellenes ügyet. Megvilágítja a "paternalizmus" problematikus koncepcióját, amely állítólag összehangolta a rabszolgatartók (akik meg tudták védeni magukat) szabadságát a rabszolgák és az elszegényedett fehérek (akik állítólag szabad emberként elbuktak volna) védelmével. Freehling ezután megvizsgálja a rabszolgatartóknak a rabszolgaság és a demokrácia összeegyeztetésére és ezáltal egy koherens világkép megfogalmazására tett kísérleteit, különösen John C. Calhoun, George Fitzhugh és James Henley Thornwell feszült ideológiáiban. A rabszolgák ellenállásának fontos új értelmezésében, mint például az 1822-es Denmark Vesey-féle felkelés (amely a demokrácia és a rabszolgaság e paternalista összeegyeztetését igyekezett aláásni), leírja, hogy a lázadó rabszolgák sikeresen megkérdőjelezték a demokratikus és a tekintélyelvű birodalom összeegyeztethetőségét, és hogy a szökött rabszolgák sikeresen provokálták a polgárháborút és a felszabadítást.
Freehling hangsúlyozza az amerikai történelem új szintézisének szükségességét mind kronológiai, mind tematikus szempontból, és elmagyarázza, miért jött a polgárháború, összekapcsolva azt az amerikai forradalommal, valamint azt, hogy a Konföderáció miért vesztette el a polgárháborút. Hasonlóképpen a rabszolgaság mint társadalmi intézmény természete összefügg a háború előtti politika természetével és a háborús katonai összecsapások kimenetelével.
A rövid bevezetőkkel kiegészített esszék az Egyesült Államok új, multikulturális történetének tervét vázolják fel, amely azt hangsúlyozza, hogy az afroamerikaiak, a fehér nők és a fehér férfiak hogyan kondicionálják egymást, és hogyan segítik elő a társadalmi és politikai változásokat.
