Értékelés:
A könyv meggyőző érveket mutat be az Uniót támogató déliek polgárháború alatti szerepéről, és új nézőpontot ad egy jól tanulmányozott témához. Míg a könyvet dicsérik informatív tartalma és jól megalapozott érvei miatt, egyes kritikák rámutatnak az írásmóddal és a szerkesztési hibákkal kapcsolatos problémákra.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ friss nézőpontot kínál a polgárháború történelméhez
⬤ erős érveket mutat be a déli Unió támogatóival kapcsolatban
⬤ élvezetes a téma iránt érdeklődők számára
⬤ gyors olvasmány
⬤ tudományos célokra hasznos. Sok recenzens ajánlja a polgárháború szerelmeseinek és tudósoknak egyaránt.
⬤ Szerkesztési hibák, például tipográfiai hibák és rossz formázás rontják az olvasási élményt
⬤ néhány recenzens száraznak és nehezen követhetőnek találta az írásmódot
⬤ egyes fejezetek vontatottak lehetnek
⬤ egyes vásárlók szállítási problémákról számoltak be.
(31 olvasói vélemény alapján)
The South vs. The South: How Anti-Confederate Southerners Shaped the Course of the Civil War
Miért vesztette el a Konföderáció a polgárháborút? A legtöbb történész például az uniós csapatok nagyobb létszámára vagy az északiak nagyobb ipari erejére hivatkozik. Most a The South Vs. the South című könyvében a polgárháború korának egyik vezető amerikai szaktekintélye teljesen új választ ad erre a kérdésre.
William Freehling azt állítja, hogy a konföderációellenes déliek - különösen a határállami fehérek és a déli feketék - segítettek a Konföderációnak a háborúba kerülni. Freehling rámutat, hogy az olyan határállamokban, mint Missouri, Kentucky és Maryland, a fehér férfiak lojalitása megoszlott, de sokkal többen csatlakoztak az Unió hadseregéhez (vagy egyszerűen otthon maradtak), mint ahányan a konföderációs szürkeségben vonultak. Ha ugyanolyan arányban jelentkeztek volna lázadó csapatokba, mint a fehérek délebbre, akkor számuk ellensúlyozta volna a konföderációs veszteségeket a háború négy éve alatt. Ráadásul, amikor ezek az államok hűségesek maradtak, a déli városi lakosság és az ipari kapacitás túlnyomó többsége az Unió kezében maradt. És sokan elfelejtik - írja Freehling -, hogy a rabszolgák saját döntései vezettek a fehér döntések sorozatához (amelyek az Emancipációs Kiáltványban csúcsosodtak ki), és amelyek a szövetségi erőket a felszabadítás hadseregévé változtatták, megfosztva a délieket a munkaerőtől, és nélkülözhetetlen csapatokkal bővítve a kék sorokat.
Akár a rabszolgaságról vagy Abraham Lincolnról alkotott elképzeléseinket vizsgálja felül, akár Martin Luther King előzményeit állapítja meg, akár az Unió katonai stratégiáját elemzi, akár új jelentéstartalmakat fedez fel Amerika vitathatatlanul legnagyobb szobrában, Augustus St. Gaudenst Shaw-emlékművében, Freehling átható éleslátással és retorikai lendülettel ír. A tömör és provokatív The South Vs. the South örökre megváltoztatja a polgárháborúról alkotott képünket.
