A pragmatizmus mint antiautoritarianizmus

Olvasói vélemények

A könyv Richard Rorty pragmatista filozófiájáról szóló előadásainak gyűjteménye, amely most először olvasható angolul. Bár Rorty műve tetszik filozófiájának rajongóinak, mélységét és szisztematikus megközelítését illetően vegyes kritikákat kapott.

A könyvben Rorty nagyszerű esszéi olvashatók, amelyek korábban nem jelentek meg angolul. A Rorty és a pragmatizmus iránt érdeklődők számára jelentős mű, Brandom bevezető esszéjét pedig fantasztikusnak dicsérik.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a pragmatizmus szisztematikus változata, és nem foglalkozik megfelelően a társadalom javításának kontra a kényelemkeresésnek a kérdéseivel. Mások úgy vélik, hogy csak Rorty meglévő rajongói számára hasznos, és kevés érvekkel alátámasztott politikai elemzést kínál.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pragmatism as Anti-Authoritarianism

Könyv tartalma:

"Provokatív és magával ragadó... A demokráciánk előtt álló sürgető kérdések és válságok sokasága miatt hiányolja az ember Richard Rorty hangját: kitartó, kérlelhetetlenül kérdőjelező, és elkötelezett híve annak a tételnek, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy demokráciánk kudarcot valljon.".

--Chris Lehmann, New Republic.

"Richard Rorty az elmúlt fél évszázad legikonoklasztikusabb és legdrámaibb filozófusa volt. Ebben az utolsó könyvében egyedülálló irodalmi stílusa, egyedülálló intellektuális lendülete és a hivatalos filozófiával szembeni demitologizáló dacossága teljes mértékben megmutatkozik.".".

--Cornel West.

"Összefüggő, gyakran briliáns, és világos és időszerű érvelést nyújt a politikai pragmatizmus mellett.".

--Jonathan Re, Prospect.

"Manapság kevés olyan filozófus maradt, akinek gondolatait egy egységesítő vízió ihlette; még kevesebben vannak, akik ilyen elragadóan tudnák megfogalmazni ezt a nézetet a provokatív, de éles és differenciált érvek ilyen elragadó áradatában.".".

--Jrgen Habermas.

Richard Rorty utolsó remekműve a pragmatizmus azon befolyásos változatáról szóló gondolatainak csúcspontját kínálja, amelyet évtizedekkel ezelőtt kezdett megfogalmazni úttörő jelentőségű Filozófia és a természet tükre című művében. A pragmatizmus legfőbb ösztönzőjeként és erényeként az antiautoritarizmust jelöli meg. Az antiautoritarianizmus e nézet szerint annak elismerését jelenti, hogy kulturális örökségünk mindig felülvizsgálható, mivel nem létezik olyan tekintély, amely egyszer s mindenkorra megállapítaná az igazságot. Ha nem támaszkodhatunk Isten vagy a természet megingathatatlan bizonyosságaira, akkor csak embertársaink véleménye és elképzelései maradnak, amelyekkel vitatkozhatunk. Rorty szerint ezeknek az eszméknek a tesztje viszonylag egyszerű: Működnek-e? Megteremtik-e az általunk vágyott békét, szabadságot és boldogságot? Ezt a felvilágosult pragmatizmust elérni azonban nem könnyű. A pragmatizmus bizalmat követel. Megköveteli, hogy gondolkodjunk és törődjünk azzal, hogy mások mit gondolnak és mit törődnek, és hogy számot vessünk a saját meggyőződésünkkel kapcsolatos kételyeikkel és ellenvetéseikkel.

Nincs még egy könyv, amely közérthetőbb beszámolót nyújtana a pragmatizmusról, ahogyan nincs még egy filozófus, aki ékesszólóbban szállt volna szembe a társadalmi igazságosság céljai ellen felsorakozott, rejtőzködő hagyományokkal.