Kontingencia, irónia és szolidaritás

Olvasói vélemények

Richard Rorty „Kontingencia, irónia és szolidaritás” című könyvét a filozófia, az irodalom és a társadalmi értékek magával ragadó és átalakító erejű feltárása miatt dicsérik. A könyv megkérdőjelezi a hagyományos metafizikai nézeteket, és az igazság és az etika pragmatista megközelítése mellett száll síkra, hangsúlyozva az irodalom szerepét az emberi szolidaritás kialakításában. Egyes kiadások bemutatásának minőségét azonban kritika éri, és aggályok merülnek fel a könyv mélységével és a kritikusok elkötelezettségével kapcsolatban.

⬤ Magával ragadó és transzformatív tartalom, amely rezonál az olvasókra.
⬤ Jól megírt, az összetett filozófiai gondolatokat közérthetővé téve.
⬤ Új nézőpontra ösztönöz az irodalomnak az emberiségben betöltött szerepével kapcsolatban.
⬤ Nagy filozófiai kérdésekről való gondolkodásra ösztönöz, különösen az igazság és a társadalmi értékek tekintetében.
⬤ A politikai gondolkodás és az irodalomkritika egyedülálló keveréke, amely széles közönséghez szól.

⬤ Bizonyos formátumokban (pl. „nyomtatott másolat” és szkennelt változat) rossz a megjelenítés minősége, ami rontja az olvashatóságot.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy az érvek nem elég mélyek, vagy túlságosan a népszerű konszenzusra támaszkodnak.
⬤ A kritikusokkal való korlátozott foglalkozás, ami bizonyos filozófiai vitákat érintetlenül hagyhat.
⬤ Néhány olvasó szkepticizmusának adott hangot Rorty relativizmusának következményeivel kapcsolatban, azt sugallva, hogy az dogmatizmushoz vezethet.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Contingency, Irony, and Solidarity

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben Richard Rorty, a nagy amerikai filozófus amellett érvel, hogy az olyan gondolkodók, mint Nietzsche, Freud és Wittgenstein, lehetővé tették a társadalmak számára, hogy önmagukat történelmi esetlegességeknek tekintsék, nem pedig a mögöttes, ahistorikus emberi természet kifejeződésének, vagy történelmen felüli célok megvalósulásának. Az emberi állapotnak ez az ironikus perspektívája értékes, de nem képes előmozdítani a liberalizmus társadalmi és politikai céljait.

Valójában Rorty úgy véli, hogy erre az irodalom és nem a filozófia képes, az emberi szolidaritás valódi érzésének előmozdításával. Konkrétan az olyan regényírók, mint Orwell és Nabokov azok, akiknek sikerül ráébreszteniük bennünket bizonyos társadalmi gyakorlatok és egyéni magatartásformák kegyetlenségére.

Egy valóban liberális kultúra tehát az ironikus, filozófiai perspektíva magánéleti, egyéni szabadságát egyesítené az emberi szolidaritás nyilvános projektjével, ahogyan az a nagy írók meglátásai és érzékenysége révén születik. Rorty a hivatkozások széles skáláját használja - a filozófiától a társadalomelméleten át az irodalomkritikáig -, hogy megvilágítsa meggyőződését.