A pszichoanalízis és a tudattalan és a tudattalan fantáziája

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes képet mutatnak D. H. Lawrence könyvéről, egyszerre csodálják költői és filozófiai jellegét, és bírálják erősen tudománytalannak és fasisztoidnak vélt alapjait. Az olvasók kiemelik, hogy képes mély belátásra és önvizsgálatra késztetni, míg mások elítélik antiracionalizmusa és káros ideológiái miatt.

A könyvet dicsérik az emberi tapasztalatok mély és költői meglátásaiért, amelyek a tudatosság átalakító perspektíváját kínálják. Egyes olvasók gyönyörűen megírtnak találják, és nagyra értékelik a szexualitás és az elme összetettségének feltárását. Emellett úgy tekintik, mint a hagyományos gondolkodásmódtól való szükséges eltérést, amely kihívást jelent az uralkodó paradigmák ellen.

A kritikusok tudománytalannak bélyegzik a könyvet, és azzal vádolják Lawrence-t, hogy fasiszta eszméket hirdet, rámutatva a racionalitás elutasítására és az antiintellektualizmus pártolására. A szövevényes prózát és a kitérőket elkeserítőnek tartják, ami egyes olvasók számára megnehezíti a konkrét értelmezés levezetését. Emellett aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a könyv az oktatással és a társadalmi struktúrával kapcsolatos veszélyes ajánlásokhoz igazodik.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Psychoanalysis and the Unconscious and Fantasia of the Unconscious

Könyv tartalma:

A Lawrence legtermékenyebb időszakában írt Psychoanalysis and the Unconscious és a Fantasia of the Unconscious kezdetben a Sons and Lovers pszichoanalitikus kritikájára válaszul született. Általánosabban azért születtek, hogy alternatívát javasoljanak azzal szemben, amit Lawrence a tudattalan és a vérfertőzés motívumának freudi pszichoanalitikus elméletének tekintett.

Az esszékben a gyermekneveléssel és oktatással, a házassággal, valamint a társadalmi, sőt a politikai cselekvéssel kapcsolatos elképzeléseit is kifejti. Lawrence úgy jellemezte őket, hogy „ez az én pszeudofilozófiám, amelyet a regényekből és a versekből vezettem le, nem pedig fordítva. Az az abszolút igény, hogy az embernek valamiféle kielégítő szellemi hozzáállása legyen önmagához és általában a dolgokhoz, arra készteti, hogy megpróbáljon néhány határozott következtetést levonni írói és emberi tapasztalataiból”.

Ezek a következtetések megvilágító útmutatást adnak műveihez, és ebben rejlik sajátos értékük. D. H.

Lawrence angol regényíró, költő, drámaíró, esszéista, irodalomkritikus és festő volt, akinek művei a modernitás és az iparosodás dehumanizáló hatásaira reflektálnak. Írásaiban Lawrence az érzelmi egészséggel és életerővel, a spontaneitással és az ösztönösséggel kapcsolatos kérdésekkel szembesül, amelyek gyakran szembemennek a jelenlegi társadalmi elfogadottsággal. E.

M. Forster egy nekrológjában „nemzedékünk legnagyobb fantáziájú regényírójának” nevezte.