Olvasói vélemények
Összegzés:Henry Mintzberg „A stratégiai tervezés felemelkedése és bukása” című könyve kritikusan vizsgálja a stratégiai tervezési módszereket, betekintést nyújt a stratégia kialakításába, valamint a stratégiai tervezés és a stratégiai gondolkodás közötti különbségekbe. Miközben a könyvet alapossága és elméleti hozzájárulása miatt dicsérik, kritikával is illetik, mivel túlságosan tudományos jellegű, és nem nyújt gyakorlati lépéseket a gyakorlati szakemberek számára.
Előnyök:A könyv mélyenszántó, hiszen átfogó történelmi áttekintést nyújt a stratégiai tervezésről, erőteljes kritikát fogalmaz meg a hagyományos tervezési módszerekről, és hasznos konstruktumokkal segíti a stratégiaalkotás megértését. A könyvet a terület alapvető hozzájárulásának tekintik, így a stratégiai tervezés komoly hallgatói számára nélkülözhetetlen olvasmány. Számos recenzens nagyra értékelte a kutatás mélységét és Mintzberg érveinek intellektuális szigorát.
Hátrányok:A könyv nem biztos, hogy alkalmas azoknak a gyakorlati szakembereknek, akik gyakorlati, gyakorlati útmutatást keresnek a stratégiai tervezés módszereiről, mivel inkább az elméletre és a kritikára összpontosít. Egyes olvasók szerint túlságosan terjedelmes, és bár hatékonyan kritizálja a stratégiai tervezés hibáit, hiányzik belőle a gyakorlati alkalmazás. Emellett az olvasók megjegyezték, hogy az angol nyelvet nem anyanyelvi szinten beszélők számára a könyv bonyolultsága miatt kihívást jelenthet.
(31 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Rise and Fall of Strategic Planning
Könyv tartalma:
Henry Mintzberg, a Stratégiai Menedzsment Társaság egykori ikonoklasztikus elnöke ebben a meghatározó és leleplező történetben leleplezi azt a sajtót, amely 1965 óta oly sok szervezetet megbabonázott: a stratégiai tervezést. Mintzberg, az egyik legzseniálisabb és legeredetibb menedzsment gondolkodónk, arra a következtetésre jut, hogy a kifejezés oximoron - a stratégiát nem lehet tervezni, mert a tervezés az elemzésről szól, a stratégia pedig a szintézisről. Ezért - állítja - a folyamat olyan gyakran és olyan drámaian megbukott.
Mintzberg végigköveti a stratégiai tervezés eredetét és történetét, annak kiemelkedését és későbbi bukását. Azzal érvel, hogy újra kell gondolnunk a stratégiák létrehozásának folyamatát - az informális tanulás és a személyes látásmód hangsúlyozásával -, valamint a tervezők által játszható szerepeket. Mintzberg új és szokatlan definíciókat javasol a tervezés és a stratégia fogalmára, valamint újszerű és éleslátó módon vizsgálja a stratégiai tervezés különböző modelljeit és a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy miért buktak meg. A tervezés úgynevezett "buktatóit" áttekintve bemutatja, hogy maga a folyamat hogyan rombolhatja le az elkötelezettséget, szűkítheti a vállalat jövőképét, elriaszthatja a változásokat, és politikai légkört szülhet. Számos szent tehén kemény kritikáját megfogalmazva, a folyamat három alapvető tévedését írja le: azt, hogy a diszkontinuitások előre jelezhetők, hogy a stratégák elszakíthatók a szervezet működésétől, és hogy maga a stratégiaalkotás folyamata formalizálható.
Mintzberg jelentős részt szentel a tervezés, a tervek és a tervezők új szerepének, nem a stratégiaalkotási folyamaton belül, hanem azt támogatva, annak egyes bemeneti elemeit biztosítva, és néha programozva annak kimeneteit, valamint általában véve a stratégiai gondolkodás ösztönzésével. Ez a könyv kötelező olvasmány mindazok számára, akik egy szervezetben a tervezés vagy a stratégiaalkotás folyamatai által befolyásoltak.
